A levelezés titkosságát a törvény garantálja

Előszó

Bármely ország kormányának vagy pártjának vezetői - kétségkívül a legjobb szándéktól vezettetve - mindig szerettek volna ismerni, amilyen pontoson csak lehetséges, polgáraik érzelmeit és viszonyulását a különféle eseményekhez. Demokratikus társadalmakban, ahol tényleges sajtó- és szólásszabadság van, az efféle információk könnyen megszerezhetők. Ott vannak a napilapok, hetilapok, könyvek, pamfletek, röpiratok, a rádió, s a televízió, meg a nyilvános gyűlések. Mindezek az információs eszközök pontosan azért vannak, hogy különböző véleményeket fejezzenek ki. Egy összetett társadalomban a elkerülhetetlenül léteznek ellentétes vélemények. Az ilyen adatok tudományos elemzését általában közvéleménykutató intézetek végzik. Hogy a független, demokratikus társadalom meghatározó kritériuma pontosan a sajtószabadság, azt a legvilágosabban épp a tudományos kommunizmus megalapítója, Marx Károly hangsúlyozta a cenzúráról és a sajtószabadságról szóló cikkében:
"A szabad sajtó a népszellem éber szeme, egy nép megtestesült bizalma önmagához, az a beszélő kötelek, amely az egyest az állammal és a világgal összeköti, a testté vált kultúra, amely az anyagi harcokat szellemi harcokká emeli és nyers anyagi alakjukat idealizálja. A szabad sajtó egy nép kíméletlen gyónása"önmaga előtt, és tudvalevőleg a vallomás ereje megváltó. A szabad sajtó az a szellemi tükör, amelyben egy nép megpillantja önmagát, és az önszemlélet a bölcsesség első feltétele". Antidemokratikus jellegű társadalmakban a sajtó- és , véleményszabadságot mindig különböző korlátok közé szorították a történelemben. Ilyen körülmények között - ahogy Marx is hangsúlyozta - az információs eszközök a nagy eseményekről szóló kommentárjaikban mindig a kormány véleményét fejezik ki:
"Demoralizáló hatása a cenzúrázott sajtónak van. A hatványozott bűn - a képmutatás - elválaszthatatlan tőle, és ebből a főbűnéből adódik valamennyi más fogyatkozása, amelyeknél fogva még az erényre való hajlam is hiányzik belőle, ebből adódik utálatos - csak esztétikailag tekintve is utálatos - bűne, a passzivitás. A kormányzat csak a saját hangját hallja, tudja, hogy csak saját hangját hallja, és ugyanúgy a néptől is megkívánja, hogy ezzel áltassa magát."
A kritikai szempontok és vélemények kifejezése, a szabad vita még ilyen körülmények között is lehetséges, de csak a bizalmas beszélgetések, a baráti eszmecserek, s a polgárok privát levelezésének formái között jelenik meg. Lényegében a levelezés is privát beszélgetés; olyan barátok között, akiket a távolság elválaszt egymástól. Ilyenformán magától értetődő, hogy ha olyan országokban, ahol csak cenzúrázott sajtó van, a kormány ismerni akarja a társadalomban létező vélemények valamennyi árnyalatát, meg kell találnia a bizalmas jellegű információcsere ellenőrzésének titkos eszközeit. Vissza