Előszó
Idén nyáron újra kimegyünk majd Dunaharasztiba, a falu határában húzódó ligeterdőbe. Sátrat verünk a Vadgalamb-tisztáson.
A tájat, a félbehagyott Duna-Tisza-csatorna partján, a buckákon tenyésző erdőt, Tornai József barátom és költőtársam mutatta meg nekünk - húsz esztendeje már -, megosztva velünk emlékeit, szülőföldjét, gyerekkorát.
Itt zajlik nyaranta nomád életünk, közel a főváros határához, az ezredvégi nyüzsgéshez, mégis az idő más tartományában, mert ide, a bagoly- és gerlefészkeket rejtő ligetbe nem ér el a civilizáció mozgalmassága. Itt más időszámítás érvényes. A virágok fakadásáé, a fák terebélyesedéséé, a madarak költéséé, a töltésoldalakban és a bokrok árnyékában rejtező gombáké.
Gyerekeink kicsinyek voltak még, járni is alig tudtak, amikor először vertünk sátrat a fák alatt. Mostanra felnőttek. Magunk - ahogy mondani szokták - javakorabeliek voltunk, mára elfutott felettünk az idő. De minden nyáron visszatérünk ide, és jönnek immár felnőtt gyermekeink is, és jönnek nomadizálást, természetet, cserkész- és indiánéletet kedvelő barátaink: a délszláv háború elől menekült író, a Svédországban élő autókonstruktor, a festőművész meg a kottagrafikus, és irodalomtörténész és az üzletember.
Évről évre új arcok is fel-feltűnnek a táborban. Mert ki-ki elhozza barátját, ismerősét. Itt nem számít, ki-kicsoda volt korábban, csak az a fontos, ki pillantja meg a csatorna vize fölött tovahúzó jégmadarat, a fiókáit vezető vízityúkot, ki fedezi fel az üreginyulak buckába-fúrt járatait, ki találja a legízesebb feketeribizlit, ki hallja meg először a fülesbagoly esti huhogását, amikor már fellobogott a tábortűz, sül a szalonna, és a távoli vonatfütty összekeveredik a lombokat lapozgató szél zúgásával.
Gubbasztunk a tűz körül, ifjak és vének, és hallgatjuk Tornai Jóska régi történeteit. Gyerekkoráról mesél, cserkész-éveiről. A lápok és tavak elveszett tündérvilágáról. A régi kondalegelőről, ahol most a ligeterdőnk húzódik, meg a háborúról. Első eszmélkedéséről és olvasmányairól. Kemény telekről és hosszú utazásokról. Szüleiről és más, rég elporladt hajdaniakról. Fákról, virágokról és madarakról. Örömeiről és megaláztatásairól.
Ha a tábortűz lángja kilobban, néhány újabb fahasábot dobunk rá, és hallgatjuk tovább a mesét, a szél zúgását, a bagoly huhogását és a messzi kutyaugatást. Folytatjuk időutazásunkat a ligetben, az ezredvégi Vadgalamb-tisztáson.
Vissza