A lelkipásztor tükre

Előszó

Aki Vorwerk könyvét figyelmesen, gondolkodva végigolvassa, bizonyára felteszi magának e komoly kérdést: Mit tegyek, hogy üdvözüljek? Ettől a kérdéstől többé nem szabadúl, míg csak fel nem veti a másik, ugyancsak komoly kérdést: Igazi «pásztor» vagyok-e, vagy pedig csak «béres», ki bérért szolgál csupán? Ha e kérdés felvetődött lelkében, ekkor megkezdődött az önbírálat és önvizsgálat. Ez pedig olyan, mint a gyóntató beszéd, melynek célja a hallgatót az Úrral való találkozásra, a vele való legbensőbb egyesülésre előkészíteni.
Ki vagyok?
Gyülekezetemnek pásztora, lelki gondozója? Az-e a legfőbb gondom, mindennapi fohászom, hogy egy lépéssel előbbre jussak az üdvösség útján s gyülekezetemet is előbbre segítsem? Vajjon a krisztusi szeretet képezi-e tetteim rugóját? Vajjon az Úr szolgálatában áll-e időm, tehetségem, testi és lelki erőm, hitem, tudásom, pénzem, vagyonom? Lelki vezetője, lelki atyja vagyok-e felebarátaimnak, híveimnek, kicsinyeknek és nagyoknak, hívők és nem hívőknek? Látják-e bennem ellenségeim az őszinte jó testvért; a krisztustagadók az igazi krisztusi tanítványt; a közönyösök az Úrért magát feláldozó és csakis neki élő keresztyén lelket? Vajjon kitetszik-e irodai, iskolai, egyházi, társadalmi és családi működésemből az, hogy a Krisztus igaz tanítványa, hű követője vagyok, ki minden téren, minden időben, még a mások üdvösségének munkálása közben is a mga üdvösségével törődik? Vissza