A lelkiismeret parancsára

Előszó

110 éve született az a katona, aki humanizmusával írta be nevét a magyar történelembe. Vitéz tetteit nem a harctéren, az ellenséggel folytatott heroikus küzdelemben fejtette ki, hanem az ember becsületének megvédésében, fenntartásában, egy olyan korban, amikor az ember igen mélyre süllyedt. Kivételes emberi magatartását, szerénységét és szeretet vezérelte bátorságát, a ne ölj keresztényi parancsát, oly korban mutatta fel és teljesítette, amelyben az ember nem volt érték. Embertársaink pusztultak el milliószámra a harctereken és a hátországban kiszolgáltatottan. A fegyverek mellett barbár eszmék jegyében, faji, vallási, nemzetiségi, ideológiai alapon megkülönböztetve pusztította az egyik ember a másikat, az egyik magyar a másikat. Európa egét a lőporfüst mellett a halálgyárak emberi korma, üszke, mocska, szaga borította el. Ebben a kataklizmában voltak helyek, ahol tiszta maradt a levegő és voltak olyan emberek, akik őrizték a lángot, az emberi humánumot.
Ilyen ember volt Reviczky Imre magyar királyi katonatiszt is. Ő, mint katona, a gyilkolás művészetének szakmunkása, felismerte azt, hogy szakmája jelentősen megváltozott és deformálódott. Embertársai pusztításában a hentes, a kéjjel ölő katona szerepét kellett volna eljátszania. Egy katona kortársa ezt úgy fogalmazta meg, hogy ebben „A háborúban nem a bombák, a tankok, a repülőgépek váltották ki a legszörnyűbb hatást, hanem az, hogy a háború felszabadította az ősi ösztönöket, és az embert vadállattá változtatta." Erre ő nem volt alkalmas. Neveltetése, élettapasztalata, hite arra ösztönözte, hogy szálljon szembe az emberben felbukkanó állati ösztönökkel. Tudatosan vállalt küzdelmében Dávidként szállt szembe a barbár Góliáttal. Mentette az Embert ott és ahol lehetett. Nem a harcterek frontjain, hanem az emberi aljasság megnyilvánulási terepein. Nap, mint nap tette kockára maga és családja életét önzetlenül, számítás, ellenszolgáltatás nélkül, tisztán csak emberségből.
S volt bátorsága megtenni, amit lehetett. Élete nagy bánata az volt, hogy többet nem tehetett. Pedig tett eleget. Emberek tízezrei köszönhették életüket neki. Az elismerést, a hálát nem várta el.
A bátor tettről, a humánum vezérelte apró emberi cselekedetekről szól ez a könyv s arról, hogyan becsüli az ember saját magát.
Bátor tetteit megírták a visszaemlékező, megmentett emberek. Rögzítette élettörténetét fia, aki gyermekként, katonaként, sorstársként fogalmazta meg egy humanista katona feledhetetlen jótetteit a „Vesztes háborúk - megnyert csaták" című könyvében. Az édesapa és saját élettörténete egy keretbe foglalása hitelesíti a leírtakat. Nagy szolgálatot tett ezzel a szerző. Kifejezte gyermeki szeretetét, bemutatott egy gyermeki és általános emberi példaképet. Az 1985-ben megjelent mű rövidített változatait, ma már szerte a világon olvashatják héber, angol, német nyelvterületeken.
Ez a családi dokumentumok felhasználásával készült emlékezés tisztelgés és tiszteletadás a 110 éve született Reviczky Imre emberi nagysága előtt. Élete példa. Követendő emberi értékei a keresztényi erkölcsből táplálkoztak, s erősítik azt tovább a XXI. század emberének.
Életútja, humanista tetteinek bemutatásán túl fontos része az emlékező könyvnek az emberi hála megnyilvánulásainak bemutatása. A hála és szeretet is csak a hálátlanság és emberi gyarlóság ellenében tör utat magának. Ezt az úttörést vállalta fel és kísérelte meg egy lépéssel előbbre vinni a Reviczky Imre életét bemutató, a halála utáni hála megnyilvánulásait feltáró írás.
Ma már hazájában és szerte a világban Reviczky-emlékjelek (utcák, terek, emléktáblák, ligetek), példát bemutató könyvek, tankönyvek hirdetik, hogy megmaradni embernek az embertelenség idején, a követendő út.
Az izraeli Yad Vasem Intézet által a "Világ Jámbora"-vá, az "Igaz Ember" egyikévé előléptetett magyar katonatiszt neve az emberi nem garanciajegye. Emberként, magyarként, katonaként legyünk rá büszkék s élete legyen követendő példa.
A 110 év felvázolásában a betűk, szavak, mondatok mellett nagy értéket képviselnek azok a fényképek, dokumentumok, amelyet a család gyűjtötte össze az elmúlt század során, s bocsátott a szerző rendelkezésére. Köszönet érte özv. Reviczky Ádámnénak és az emlékápolásában közreműködő, azt folytató, szerető unokának, Reviczky Katalinnak.
Hálámat fejeztem ki Dr. Németh Péter nyugalmazott, címzetes múzeumigazgatónak, aki nyelvi tévelységeimet terelte a szabályok medrébe.
Reviczky és a holokauszt elválaszthatatlanok. A szó írására vonatkozóan az olvasó több változatot is talál. Az idegen holocaust kifejezést a "Magyar helyesírási szótár" Akadémiai Kiadó, 2000. már elfogadott, fonetikusan írt magyar szóként tartalmazza: holokauszt.
Köszönet a könyv megjelenését támogató intézmények, szervezetek vezetőinek, magánszemélyeknek.
A szerző Vissza