A lelkiismeret

Előszó

Részlet a műből:

"Szomorú, komor csönd borította el a Massachusetts tartomány középpontjában fekvő Cambridge városát. Havazott, lassú, sűrű, nehéz pelyhekben, szünet nélkül. a legkisebb szélfúvás sem zavarta meg a hópelyhek merevvonalú hullását, amelyen homályosan derengtek át a gyarmati stílusban épült kis faházak éles körvonalai s az egyetem hatalmas, vöröstéglás épületének tömege.
Kelet-Amerikának ezt a híres egyetemét Boston város közelében alapították 1636-ban, csaknem száz évvel később, mint a Collége de France-ot, s első jótevője, nagytiszteletű John Harvard úr emlékezetére Harvardnak nevezték el.
A tágas könyvtárszoba boltíves ablakánál ott állt Patrick Muller és nézte, mint hull és sűrűsödik egyre jobban a hó. Az éjjel érkezett meg Csikágóból, melynek forgatagában néhány napot töltött és most a békés menedékhelyre jutott ember különös érzésével hallgatta a némaságot. A legszomorúbb kötelesség hozta Harvardba. Apja, Lewis George Muller, az Egyesült Államok egyik festék-királya az előző héten halt meg. Végrendeletében meghagyta, hogy Illinois e nagy városában temessék el, ahol óriási vagyonát szerezte, az oakwood-i temetőben, ott, ahol felesége és leánya alusszák örök álmukat. Mennyi emléket ébresztett ez a gyászos út a fiatal Muller lelkében! Mégegyszer viszontlátta Drexel-úti házát, hol együtt laktak mindannyian: ő és apja, azután édesanyja és testvére, akik négy évvel ezelőtt egy vasúti katasztrófa áldozatai lettek. Ez a katasztrófa teljesen megváltoztatta életüket. Az öreg Muller hirtelen lebonyolította vállalkozásait és elhagyta a gyártelepet, melynek harmincnégy éven keresztül, 1872-től 1906-ig, ő volt mindene, igazgatója, tudósa. Laboratóriumában új eljárásokat fedezett fel, melyek felsőbbrendű kémikustehetségről tanuskodtak s ezeket a zseniális üzletember bátorságával és energiájával aknázta ki." Vissza