Előszó
A lelkiélet gyakorlása a mai társadalom nagy bajai mellett is tagadhatatlanul mindig szélesebb körökben terjed. Azonban ezzel a növekvő térfoglalással előtűnnek a fogyatkozások is, amelyek annak belső értékét veszélyeztetik. A lelkiélet alapelveiben való járatlanság, a felületesség, az állhatatlanság, az érzelgősség, a külsőségeken csüngés, a jámborságnak kicsinyes felfogása, apró gyakorlatokra felaprózása utját állják az igazi belsőspéges, méy, az egész életet átjáró, megnemesítő, megszentelő, másokra is hatást gyakorló jámborság kiérlelődésének.
Tissot könyve, nevezzük így a kiadóról az ismeretlen szerző művét, a felületesség és külsőség ellen a mélységekbe vezet, az érzelgősséggel és kicsinyességgel szemben a lelkiélet alapjait tárja le, az egészet néhány kristálytiszta vezető gondolatra viszi vissza, az állhatatlant megtanítja arera, hogy csak ugy érünk célt, ha a lelkiéletet következetesen végig gondoljuk és végig éljük. Mennél mélyebbre ereszkedünk, annál egyszerűbb és világosabb lesz minden. Mint szt. Ignác lelkigyakorlataiban, itt is a lelkiélet céljainak felismerésén fordul meg minden. Ha ezt megtaláltuk, akkor csak a rá vezető uton kell járunk és a szükséges eszközöket alkalmazásba vennünk. A cél, az ut. eszközök ismerete, ez a lelkiélet tudománya. Ezt tudni, akarni, cselekedni, ez az egész lelkiélet, a többi járulék, dísz , könnyítés.
Erről szól Tissot könyve, ebben van értéke és haszna. Nem időtöltésre való könnyű olvasmány, állandó figyelmet és gondolkozást kíván, de a lelkiélet tudományában biztosan eligazít. Komoly belsőségre törekvő lelkek és ilyenek vezetői munkájukhoz világosságot és megnyugtató biztonságot fognak belőle meríteni.
Vissza