Előszó
Most, mikor megifjodva lép a közönség elé «A lélekbúvár» című regényem, most vissza kell pillantanom egy pillanatra arra az időre, mikor ez a regény megszületett.
Az a korszak volt az, midőn az...
Tovább
Előszó
Most, mikor megifjodva lép a közönség elé «A lélekbúvár» című regényem, most vissza kell pillantanom egy pillanatra arra az időre, mikor ez a regény megszületett.
Az a korszak volt az, midőn az idealizmus helyére az anyagiság került. Akkor kezdődött meg az a romboló folyamat, amely mindent, ami szép, nemes, lélekemelő, mindent, de mindent háttérbe szorít, lerombol és megsemmisít, és csak annak ad létjogosultságot, ami az anyagiasságon nyugszik. Pedig hiába, ezeket a materialista korokat is átvészeli az emberiség s akkor megint az idealizmus, vagy mondjuk ki nyíltan, a lélek uralma lép majd előtérbe.
Ennek a léleknek, amely az ember porhüvelyébe van befalazva, akartam megszemélyesítő lényt adni, és ez Gassy, a lélekbúvár. Ő tisztán az emberi lélek. Az eszményének élő ember, aki lemond minden földi örömről, csakhogy lelkének titkos vágyait, gondolatait megvalósíthassa, amelyekkel az emberiséget előbbre tudja vinni. Az új gondolatok, az új találmányok, az új ötletek mindmegannyi isteni ajándékok az emberek részére. Mert boldoggá, gazdagabbá és szabaddá teszi őket. Ennek az eszménynek kifejezője a regény hőse, Gassy, aki fölélte egész életét azért, hogy találmányai révén, lelke ereje hatalmával, az emberiséget előre vigye.
Boldog vagyok, hogy ismerhettem. Szerencsés vagyok, hogy közelében lehettem és úgy érzem, hogy kötelességemet teljesítettem akkor, mikor megírtam életét és jegyzeteim alapján összeállítottam kísérleteinek és találmányainak sorát, amelyek az emberi lélek bámulatos csodatételei...
Az anyagiasság világában indul ez a könyv az emberek közé és én mégis hiszem, hogy meg fogja találni az utat az emberek szívéhez s ez a Lélekbúvár legnagyobb csodája lesz, mert hiszen ő nem tud mást adni a tömegnek, mint - a lelkét.
Vissza