A lélek útja

Előszó

Részlet a könyvből:

„A művészetet művészetté a szellemi ábrázolás szándéka, képessége és akarata és az ebből adódó egész dialektikus problémakör teszi." Szabó Lajos.

„Rejtély, ahogy a lélek elevenné teszi az anyagot [...] Rejtély, ahogy a rezgésből az agyban gondolat keletkezik, ahogy az izmokban mozgás, a nyelv révén beszéd, a kezek révén ipar, földművelés, művészet testesül. Rejtély az eszmék világa és a mód, ahogy belőle a lélek útján a földön műveltség, hit, vallás, erkölcs és fokozatos fejlődés realizálódik. Völgyesi Ferenc pszichiáter 1940-ben kiadott „Minden a lélek" című munkájában olvashatjuk ezeket a gondolatokat. S bár könyve elsősorban orvosoknak és orvostanhallgatóknak készült mégis hasznos úti kalauz lehet, azoknak is, akik a festészet közvetítésével indulnak a lélek útjának felfedezésére.
Itt van mindjárt a rejtély kérdése. Rejtély, ahogyan a művész a láthatatlan lélek útjait eleven élménnyé formálja. S rejtély az is, hogy mi megértjük a művek jelentését, holott mindannyian valahogy másként éljük át az üzenetét. Rejtélyek és feloldhatatlan ellentmondások kísérik a lélek és a művészet útjain vándorlókat. Hihetjük-e egyáltalán, hogy az út élménye megosztható? Remélhetjük-e, hogy a fenti címen meghirdetett kiállításra beadott művek mindenki megelégedésére vetítik elénk a lélek láthatatlan útjait?
Bergson felhívta rá a figyelmünket, hogy a művészi alkotás folyamatában „az én fölébe kerülő ihlet" érvényesül. Vagyis még abban sem lehetünk biztosak, hogy a művész eloszlathatja kételyeinket, hogy ő maga ismeri a művét övező rejtélyek nyitját. Miről írhat akkor egyáltalán a művészettörténész, aki sosem próbált műveket alkotni, csupán tudománya és ihletettsége révén örvendezik a művészet teremtményein?" Vissza