A lélek kialszik

Előszó

Reggel kilenc óra lehetett, amikor a Kalakaua Avenue sarkán megállottam az egyik üres telken levő benzinkút élőtt, hogy megtöltessem a kocsimat.
Hiába dudáltam, a kútmester nem volt a közelben. Bizonyosan megint beugrott egy kis tracsra a kínai lány virágüzletébe. Már többször megtörtént, hogy Ralphot, ezt a nagy darab, veres-szőke ír fiút, aki különben bajnoki rangban lévő base-balljátékos volt, dudaszóval kellett előcsalogatni a virágüzlet óriás páfrányainak árnyékából.
Nem volt sietős a dolgom, félbehagytam a dudálást. Az emberi élet boldog kis pillanatainak mindig nagy megértője voltam, még akkor is, ha némi rendbontással járnak. A gyümölcspiac, ahova igyekeztem, nem szalad el a helyéről, igazán ráérek öt-tíz percet várni. Még jól is esik ez a kis semmittevés itt a volán mellett. Ralph különben is barátom. Hadd szorongassa a gazember azt a pötty ferdeszemű kínai lányt. Fogadjunk, megint összekarmolt képpel fog megjelenni.
Unottan néztem körül a hatalmas üres telken, amelyet mindenütt szép rendesen felhengerelt kavics borított Ezek az üres telkek mind egyformák.
Gyorsan gyökeret vernek rajtuk a benzinkútak és egyéb kisebb amerikai stílusú üzletek, a cukorillatot lehelő candy-store-ok, drogériák, a sportfelszerelések, hamisított antik tárgyak, indián korsók, szőttesek, tollas fejdíszek boltjai, valamint az egymással versenyző számtalan beauty-szalón, - ezek mind úgy tenyésznek itt, mint a trópusi homokpusztán a kaktuszok... Vissza