A Legyek Ura

Előszó

Részlet a könyvből:

"A szőke fiú leereszkedett a sziklafok néhány utolsó méterén, s elindult a lagúna felé. Noha levetette iskolai szvetterét, s a fél kezével maga után húzta a földön, átizzadt, szürke inge a testéhez ragadt, haja is a homlokához tapadt. Körülötte a dzsungelbe benyúló hosszú nyiladék forró volt, mint a gőzfürdő. Nehézkesen botladozott a kúszónövények és a ledőlt fatörzsek között, amikor boszorkánysivítás-szerű hangot hallatva hirtelen egy madár vágódott fel előtte, mint egy vörössárga látomás; s a sivításra egy másik hang felelt.
- Hé! - hallatszott. - Várj egy percig!
A nyiladék egyik oldalán burjánzó bozót megrázkódott, esőcsöppeket vágva szét maga körül.
- Várj egy percig - mondta egy hang -, már megint elakadtam.
A szőke fiú megállt, s egy gépies mozdulattal, amelynek hatására a dzsungel egy pillanatra átváltozott a hazai angol tájjá, följebb rántotta harisnyáját.
A hang újra megszólalt.
- Nem bírok mozogni ezektől a kúszó micsodáktól - mondta.
Rövidesen a beszélő is kifarolt a burgyingból, az ágak meg-megreccsentek zsírfoltos viharkabátján, tüskék akaszkodtak bele mindenfelől meztelen, gömbölyű térdkalácsába. Lehajolt, óvatosan kihúzta a tüskét bőréből, aztán megfordult. Kövér gyerek volt, s jóval alacsonyabb a szőke hajúnál. Lábának valamennyire biztos támasztékot keresve, lassan lassan előrejött, majd vastag szemüvegén át körülnézett." Vissza