Előszó
Részlet a könyvből:
Hát csakugyan megjöttetek? - kiáltott kapujában állva hazatérő fiai elé az öreg Tárász Bulyba. Gúnyos csodálkozással méregette a fiúkat, majd az idősebbiket megforgatva szólott:
- Az ördögbe is! miféle papos ruhába bujtatok?
A "fiúk" valójában hatalmas szál legények voltak, akiknek erőtől duzzadó alakjához jól állott pelyhedző bajuszkájuk. Apjuk előtt megállva, olyan elfogódottan sütötték le a szemüket, mint az iskolásgyerekek.
- Ugyan bolond egy maskara ez! Vagy azt hiszitek, hogy ebben a hosszú kaftánban szabadon lehet a füves rónaságon, a sztyeppen mozogni, vagy az ellenséggel mérkőzni? Fogadni mernék, hogy ott az embermagasságú fűben már az első lépésnél orrabuktok!
A gúnyolódás különösen az idősebbik fiút bosszantotta. Elvörösödött arccal, haragtól remegő hangon fakadt ki:
- Mire való ez a csúfolódás, édesapám?
- No nézd csak a büszke úrfit! Talán már nem is tréfálkozhatok veletek? Mi?
- Nem bizony, mégha apám is vagy!
- Ejnye ördögadta, a végén még birokra hívod apádat!
- Hát bizony az is megeshetik.
- Igazán? Birkózni akarsz velem? Hát akkor csak lássunk neki!
- Azt se bánom!
- Majd meglátjuk fiú, hogy megállod-e férfiasan a helyedet? - mondta az öreg, mialatt feltűrte karján az inget.
Vissza