A legnagyobb magyar falu

Előszó

Az eddig megjelent faluleíró munkák írói szinte kivétel nélkül középosztálybeli fiatalok, akik a bomló, nagy megrázkódtatásokkal fenyegető társadalom keretei között nem találták meg a helyüket: valami rettentő bizonytalanság, szorongó félelemérzés vett rajtuk erőt, tehát új réteg után kutattak, amelyben megtalálhatnák a teljes társadalmi lezüllés ellenerőit. így jutottak el a parasztsághoz, a faluhoz. Ez az eljutás azonban valójában leszállás volt, - élethelyzetükből adódóan nem is lehetett más. Leszálltak a nép közé, fölkutatni a bajok és betegségek hínárjában fuldokló falut s mert valóban jószándékúak és becsületesek, azt írták meg, amit láttak: az irtózatos nyomort, az emberanyag pusztulását s az egészségesnek hitt paraszti szemlélet teljes fölbomlását. Számukra ez volt az alapvető élmény s részben ezért, részben ideológiai tisztázatlanságuk miatt nem tudtak tovább jutni a tárgyilagos leírásnál. Tárgyilagosságuk azonban egyéni, írói objektivitás maradt, nem lett teljes társadalmi számvetés s írásaik így legtöbbször a borzalmak színeibe mártott „vádiratok", - vádiratok még akkor is, ha csupán tárgyilagos „jelentések" akarnak lenni. És ezen a ponton kezdhető ki leginkább a falukutatás! Tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az egyes munkák ellen indított támadásokban sok volt az igazság. Valószínűleg igaza volt annak a vidéki jegyzőnek is, ki a falujáról szóló könyvvel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „azért nem éppen úgy van", ahogyan az író megírta... Vissza