A legkisebb Isten

Fülszöveg

Török Sándor írja a regényről:
Kalandregény ez voltaképpen, de hát voltaképpen minden regény kalandregény. Ez annyiban úgyszólván kalandabb, hogy hősét az író a szokottnál tudatosabb motívumok alapján űzi végig létünk hármas nagy összetevőjén: ő testi-lelki-szellemi kalandsorozatokon át keres egy biztos pontot, egy meghatározható tényt az emberré vándorlás útvesztőjében. - Miklós - akit az imént hősnek neveztem - kedves, pontos, rokonszenves, mulatságos fiatalember. S hogy, hogy nem, egy bizonyos adandó alkalommal lekési a halált. - Mérnök ez a fiatalember, hidakat tervez, most éppen nyári szabadságáról érkezett, ma megy be először a Tervezőbe. Évek óta fütyörészve indul el jó kis lakásából, reggel ekkor és ekkor, s a szokott időben felszáll erre és erre az autóbuszra. Ezt a szokott időt most elmulasztja, mert egy expresszlevelet kivételesen nem dobott be távollétében a kihordófiú, hanem leadta a házfelügyelőékhez. Egy-két perccel így később jut kezébe a levél, és a szokott idő-nek ez a kis billenése kihozza őt egyáltalán az idő és tér oly pontos és üvegtörékeny kereteiből. Csak a rákövetkező autóbusszal indulhat el, s így az ő rendes, menetrend szerinti kocsija nélküle ütközik össze néhány száz méterrel odébb a villamossal. Mire ő odaér, ismerős útitársait már hordágyon viszik szét a kórházakba, s csomagolópapírral letakarva ott a járdaszigeten a doktor bácsi, az alezredes a kisfiával s az a lány is, aki oly üdén szokott álldogálni elöl, a vezető mögött... - és mind az útitársak, akikkel tehát ma reggel együtt kellett volna a halálba indulnia. - Ez a szerencsétlenség aztán egész életét új fordulatok felé tereli, s kizökkentve teljes eddigi életmenetéből, elindul, hogy felderítse: kik azok, akik meghaltak, helyette is, s neki most mit kell tennie, hogy megismerje ezt az újszülöttet - önmagát -, és mire használja fel ajándék életét. Hogy milyen külső-belső bonyodalmakba keveredik a sorsával való ütközésben - ez a kalandsorozat a regény.
Az élet sokkal sokrétűbb, gazdagabb, tágabb - erre jön rá ez a fiatalember megrázkódtatásában s újjászületni kezdődőben -, dúsabb, mintsem azt hagyományosan gondoljuk. S ez a több is a mienk, embereké, közös. Vissza