A legjobb útitárs (dedikált példány)

Előszó

Jó egy esztendeje ismerhettem meg Lakó Jánost, a hányatott múltú, sokat megpróbált, hitéhez hű, tiszta szavú költőt. Akkor Jövőt keresek c. verseskötetét mutathattam be Székesfehérváron, s előtte egy hangulatos rádióinterjú is készült vele.
A személyes találkozás mindig többletet jelent, bár sokak szerint be is árnyékolhatja azt a képet, amit kialakítottunk egy íróról vagy költőről. Lakó János esetében szó sem volt "árnyékról". Pontosan olyannak ismertem meg, amilyennek magam elé képzeltem versei olvasása közben. Azt is mondhatnám, hogy nála a leírt szó és a megélt élet tökéletes harmóniában van egymással. Mondhatná bárki, hogy ez természetes egy költő esetében. Tudjuk azonban, hogy ez nem ennyire egyértelmű. Gyakran el kell választanunk egymástól a művet és az alkotót. Megesik, hogy nemzetközileg elismert remekmű szerzője okoz némi csalódást hétköznapi magatartásával, megnyilvánulásaival.
Tudunk persze pozitív kivételt is. Tudjuk, hogy Petőfi Sándor vagy Radnóti Miklós esetében megvalósult ez az egység. Utóbbi költő esetében különösen megrázó, hogy pl. a Nem tudhatom című, csodálatos hazaszeretetversét borzalmas körülmények között írta, s nem előkelő kávéházi környezetben...
Nem akarom az övéhez hasonlítani Lakó János líráját, de ez a tökéletes egység nála is megvan. Ő is megszenvedett igazáért, s ő is a hűség költője. Hűsége Istenéhez, hazájához, közösségéhez köti. Erről tanúskodik költészete is, amely "Isten közelében" született meg.
Ír alkalmi verseket, istenes költeményeket, de nem idegen tőle a nemes játék, a könnyedség sem. nem vitás, hogy a krisztusi szeretet, az erőszakmentesség mozgatja tollát, s ez a toll ugyanakkor a magyar költészet hagyományos értékeit mutatja föl. Előző kötetének címéhez méltón, "jövőt keres" folyamatosan, s e jövőkeresésének része a múlt tisztázása is. Szembenéz hajdani rabságával, de érzékelteti, hogy az ember a rabságban is meglelheti az igazi értékeket. Ahogy szoktuk mondani: az Istenszeretőknek minden a hasznukra válik. S hasonlóképpen a fájdalom, a szenvedés fölhozhat a mélyből rejtett értékeket, adott esetben lírai tartalmakat. Természetesen a szabadságvágy, a boldog pillanatok, a hit biztonsága hasonlóképpen eredményez ilyesfajta értékeket.
Rendkívül rokonszenves emberi és költői út a Lakó Jánosé, és sokak számára jelent örömet, hogy ez az újabb verseskötet most megjelenhetett.
Bakonyi István Vissza