A légierők haditudósítói jelentik...

Előszó

Részlet a könyvből:
ű1941. NAGYCSÜTÖRTÖK
Megjött a behívóm. Másnap reggel nyolc órára szól, légvédelmi tüzérséghez, alig egy pár órám van ahhoz, hogy elintézzem szerkesztőségbéli dolgaimat. Ablakaink már be vannak fedve napok óta kék papirossal, váltva tartjuk a riasztószolgálatot. Elsőnek a házparancsnokhoz szaladok le és közlöm vele, hogy behívót kaptam, katona vagyok, az éjszaka már mást osszon be szolgálatra. A férfiak nagyrésze távol van a háztól, ideiglenesen a fiamat állítják be, aki a maga két óráját megtoldja majd az éjszaka az apja két órájával.
Nagypénteken reggel bevonulok, beöltözünk, teherautóra raknak bennünket és elvisznek az egyik laktanyába védőoltásokra. Derékig nekivetkőzünk és kombinált védőoltást kapunk a mellünkbe.
Egy óra multán már teljes felszereléssel fent vagyunk valahol Budapest környékén az egyik hegyen. Tíz percen belül fényszórós félszakaszt alakítanak belőlünk, mindegyikünket sorra kérdeznek, mihez értünk. Én a motorokhoz. Beosztanak hát az agregátorhoz. Egyszerű kis autómasina, félperc alatt megismerem minden tulajdonságát. Egyelőre indításpróbákat tartunk, az idő még hűvös, néha be kell rántani, hogy teljesen ki ne hűljön. Nagyszerűen gyújt, nem kell soká tekergetni.
Ezzel megvagyunk, következik a körlet megcsinálása. Jónéhány öreg baka van velem, néhány óra alatt elfelejtettük, hogy ki mi volt odakünn a polgári életben, úgy katonáskodunk mintha csak tegnap hagytuk volna abba. öreg deszkákat kerítünk, polcot, ágydeszkákat fűrészelünk, kisöprünk, szalmát hozunk, fél óra multán kész a fekhelyünk. Vissza