A legfontosabb ujjgyakorlatok a biztos zongoratechnika elsajátítására

Előszó

A zongoratanítás nemcsak nálunk, hanem a legtöbb külföldi zeneintézetnél is a technikai tanulmányok túltengésében szenved. Az a sok idő, melye t a növendékek a gyakorlásnak szentelnek, nincs arányban az eredménnyel, még akkor sem, ha a muzikalitás fejlődésének elhanyagolásából eredő fogyatékosságoktól eltekintünk. A baj egyrészt abban rejlik, hogy a növendékeket nem tanítják meg arra, hogy hogyan kell helyesen, időpocsékolás nélkül gyakorolni, másrészt a tananyag oly etűdöket és gyakorlatokat is tartalmaz, amelyekből a növedékek csak minimális hasznot húznak. S mert azonkívül a növendéknek (vagy inkább a tanárnak) magát produkálnia is kell, azt az édeskevés előadási darabot, amelyet a növendék tanul, untig át kell rágnia, úgyhogy a zongora értékes irodalmának csak valamire való megismerésére nem marad idő. Pedig irodalomismeret nélkül nincs stílusérzék.
Mindenekelőtt tehát az etűdök anyaga redukálandó, ami kár nélkül történhetik, ha olyan gyakorlatokat veszünk elő, amelyek időmegtakarítás mellett ugyanolyan haszonnal járnak. Ujjgyakorlatok tehát fontosabbak, mint etűdök; már csak azért is, mert azokat kotta nélkül játsszuk, és ezáltal egész figyelmünket a gyakorlatok kivitelére koncentrálhatjuk, ami feltétlenül szükséges. Az olcsóbb fokoktól itt teljesen eltekintek. A középfoktól kezdve ügyesen kiválasztott szemelvények Bertini és Cramer etűdjeiből, Clementi "Gradus"-ából, a megfelelő ujjgyakorlatok kíséretében teljesen elegendők a biztos technika elsajátítására. Minden egyéb, Czerny tanulmányai is mellőzhetők, miután nem nyújtanak olyasmit, amit ne lehetne ujjgyakorlatok által vagy az előadási daraboknál elsajátítani. Vissza