A leányvári boszorkány

Előszó

Költeményem történeti alapjáról egy-két szót kell elmondanom. Rössl Borbála-Mártha, Rössl Erasmus Ádám dúsgazdag selmeczi bányabérlő és polgár csodaszép leánya, a XVI-ik század elején árvaságra jutván, apjának kincseit könnyelműen eltékozlá, dőzsölt és dorbézolt, de a szegényeknek hű pártolója és gondozója volt. A leányvárban, melyet ő építtetett, nagy sereg kutyát tartott, különczködései által boszorkány hírébe keveredett, s midőn kedvencz mopsus kutyája elpárázott, ezt csakis embert megillető módon temetteté el. Büntetésül nehéz bajba esett, meghalt s temetésén iszonyú fergeteg támadt, mely a híveket eltakarításában meggátolá, minden oldalról ebek rohantak elő s felzabálták testét. Egy mellékes és elcsépelt epizód, mely a Garam mélyébe vetett s egy hal által elnyelt gyűrűről szól, úgy hiszem, később csatoltatott történetéhez. Költői elbeszélésem történeti forrásait, Szilágyi Sándor és Divald József nagyérdemű történetbúváraink útbaigazítása folytán találtam meg. Még pedig a Selmecz városi és bányai levéltár néhány iratában, Mathias Belius és Hormayr-Mednyánszky "Taschenbuch für die vaterländische Geschichte" czímű munkáiban. De e művem megírására mindenekelőtt Dr. Tóth Sándor selmeczi tanár által felkutatott és közölt okirat ösztönzött. Ez okirat egyes sorait mottóknak használva, költeményem énekei fölé is jegyeztem. Vissza