A látóhatár mögött

Előszó

Nem ajánlásra gondoltam, amikor néhány mondattal idetolakodtam a kötet dolgozatainak élére. Az ajánlást/ajánlásokat és bármi más erre utaló konvenciót, megszokást kerülni szeretnék, hiszen az túl hivatalosnak tűnik, sőt egyenesen bürokratikus hozzáállásnak. Bármennyire fennkölt, és/vagy sablonmentes kívánok lenni, bizonyos konvencióktól mégsem tudok megszabadulni.
Miről is van szó, pontosabban mit kell itt szóvá tennem néhány mondatban, immár tényleg a konvencióktól sem mentesen? Először is azt, hogy a kötet szerzőit nincs miért ajánlanom, hiszen már bizonyítottak: ebben az esztendőben ez a második (az első a „Kisebbségszociológia" című) tanulmánykötetük , amely a nyilvánosságnak, a szakmai nyilvánosságnak szól, nem rejtett szándékuk az elismertetés, tudományos pályájuk megalapozása. Az ez irányában tett további lépéseikről beszélnek a kötetben szereplő szövegeik. Vállalkozásuk mögött szorgalmas, tudatos, kemény, esetenként az élet örömét (szabadidő, szórakozás stb.) megtagadó életvitel húzódik. Ennek ellenére vidámak, s azok is lehetnek, hiszen egyetemi éveiket tartalmas céltudatossággal tették jelentéstelivé/ jelentőségteljessé. Példát adtak. S egyben elégtétellel is szolgáltak annak a szakmai közösségnek (a szociológiai tanszék oktatóinak), amelynek egyik fő törekvése az évek során megszerzett tudás megmutatása. S ennek útja/módja a sok-sok apró, a kívülálló számára láthatatlan munka - most látható - eredményének a demonstrálása.
A dolgoknak, a történéseknek azonban vannak előzményei: a kötetben szereplő dolgozatok a szakmai nyilvánosság előtt először az OTDK 2003. évi rendezvényén mérettettek meg, az ott elért siker valamennyiünk számára megnyugtató volt. Visszafogottan ugyan, de a „Végre!" szóval nyugtáztuk: Nagy Terézia első, Héjjas Barbara második, Szűcs Norbert harmadik, Nagy Gábor Dániel pedig különdíjban részesült. Ezek a díjazott dolgozatok olvashatók a kötetben. Időközben, mint már említettem, a dolgoknak voltak/vannak előzményeik és következményeik. Mire gondolok? Arra, hogy Nagy Gáboris Szűcs Norbert ma már PhD-program hallgatója. Őket hasonló szándékkal követi Nagy Teréz és Héjjas Barbara, akik most fejezték be egyetemi tanulmányaikat. Tehát ezek a következmények, de melyek az előzmények, amiket immár másodszor hozok szóba? Vissza