A latin nyelv története

Előszó

Részlet a könyvből: "...I. ITÁLIA A BRONZ- ÉS VASKORBAN ÉS AZ IEU.
NÉPEK BEVÁNDORLÁSA
A latin az itáliai nyelvcsalád más tagjaival együtt az ieu. nyelvek közé tartozik, egyike az ókori Itáliában beszélt különböző eredetű nyelveknek. Fejlődését csak azoknak a kölcsönhatásoknak az ismeretében érthetjük meg, amelyek egyrészt a mediterrán szubsztrátum, másrészt az Itáliába később bevándorolt népek részéről érték. Mezopotámiához vagy a Balkán-félszigethez képest Itália később lép a fejlődés útjára. A neolithikum után a fémek elterjedésével kezdődő változások közül legfontosabb az ieu. népek megjelenése. Itália indoeurópaizálásának kérdése ma sem tekinthető teljesen tisztázottnak, mert a nyelvi tényeket nem lehet egyértelműen az archeológiai leletekkel és az ókori történetírók adataival egyeztetni. Az anyagi kultura változása nem jelenti feltétlenül uj nép vagy uj nyelv megjelenését, és forditva: nyelvi változásoknak sem előfeltétele az anyagi kultura módosulása. Eszak-Itália bronkorának legjelentősebb kulturája az un. terramarekultura. Jellegzetes a trapezoid alaprajzú cölöpházakból álló falu, amelyet védőárok vesz körül. A temetkezési ritusban a neolithikus elföldeléssel szemben az égetés válik uralkodóvá: a halottak maradványait urnákban helyezik a földbe. A korábbi kutatás a terramare kulturában látta az ieu. népek tömeges megjelenésének első bizonyitékát. E felfogás szerint az újonnan jött népek az Alpokon átkelve északról-délre hatoltak be és elárasztották egész Itáliát. Ma már világos, hogy é kultura elterjedése viszonylag szük területre, a Po-sikságra korlátozódik; nem található meg sem Latiumban, sem Etruriában. A Castelazzo di Fontenallato melletti ásatások során feltárt, a római tábor alaprajzára emlékeztető település elszigetelt példa maradt, sőt rekonstrukciója ellen is jogos kételyek támadtak. Emellett az Appenninek mentén más jellegű kulturát találunk kunyhókból álló falvakkal, szegényes kivitelű karcolt diszitéssel ellátott kerámiával (Appennin-kiiltura)..." Vissza