A latin nyelv szótára

Előszó

Ide-tova húsz éve, hogy egynehány barátommal szövetkezve hozzá fogtunk volt egy latin-magyar szótár kidolgozásához. Mint középtanodai tanárok a szükség eleven érzésének ösztönzését követtük, tanítványaink voltak szemünk előtt, rajtok kivántunk első sorban segíteni: mo volt természetesebb, mint hogy iskolai szótár készítésére határoztuk el magunkat, és művünk egész berendezése és kidolgozása ez alapeszme uralkodó befolyása alatt jött létre. Mennyiben és hogyan sikerült a kivitel, azt megbírálni legkevésbbé én lehetek hivatva. Tény, hogy szótárunk több mihnt háromezer példányban elkelt, és miután elkelt volt, keresett könyvvé vált, mind a mellett, hogy azóta nem csekély száma a kisebb-nagyobb szótáraknak jelent meg, a melyek könnyen hozzáférhetően rendelkezésére voltak azoknak, a kiknek ily segédeszközre szükségök van és lehet.
E körülmény biztatott, hogy új kiadás rendezésére vállalkozzam. Ez új kiadás, érzém, nem lehet változatlan ismétlése az elsőnek. Nem csak arról győződtem meg, hogy a szótár számos czikkének alapos átdolgozásra van szüksége, hanem még sokkal inkább átláttam azt is, hogy az iskolai szótár új kiadása a mai viszonyok közt merőben felesleges. Ma már annyi segédeszköz áll a középtanoda rendelkezésére, hogy merőben igazolatlan eljárás lesz vala a közkézen forgó szótárakat olyannak szaporítni, a mely alapján se többet, se jobbat nem nyujt a többieknél. Ellenben szembeötlő volt, hogy se a mi szótárunk, sem az azóta megjelent más szótárak nem elégítik ki azoknak a szükségletét, a kik a középtanodán túl is hivatásuknál fogva latin irodalommal foglalkozni, latin kútfőből meríteni kénytelenek. A theologus, a jogász, az orvos, a történelembuvár, a természetvizsgáló, a csillagász stb., a ki ókori kútfőtanulmányokra akart terjeszkedni, nem kapta meg e szótárakban éppen azt, a mire leginkább kellett rákeresnie, és így az egész latin-magyar szótárirodalom még mind nem tette feleslegessé Freund, Klotz, Georges stb. szótárait; sőt tudva azt, hogy azokban ritkán vagy soha se keres hijában: a ki egyszer megszerezte, nem is nyult többé latin-magyar szótárához, a mely a legtöbb esetben cserben hagyta.
Azt hiszem, hogy a mondottak eléggé indokolják abbeli elhatározásomat, hogy ha már új latin-magyar szótár kiadásához fogok, e szótár csak teljes kézi szótár lehet, a mely az ókori latin nyelv egész nyelvkincsét felöleli, és ennél fogva a nyujtott anyag teljes volta tekintetében egy színvonalon áll az u. n. thesaurus-okkal, meg is kiméli tulajdonosát attól, hogy melléje még Klotz vagy Georges szótárát legyen kénytelen megszerezni. Vissza