A latin nyelv szótára

Előszó

Ide-tova húsz éve, hogy egynehány barátommal szövetkezve hozzá fogtunk volt egy latin-magyar szótár kidolgozásához. Mint középtanodai tanárok a szükség eleven érzésének ösztönzését követtük, tanítványaink voltak szemünk előtt, rajtok kívántunk első sorban segíteni: mi volt természetesebb, mint hogy iskolai szótár készítésére határoztuk el magunkat, és művünk egész berendezése és kidolgozása ez alapeszme uralkodó befolyása alatt jött létre. Mennyiben és hogyan sikerült a kivitel, azt megbírálni legkevésbé én lehetek hivatva. Tény, hogy szótárunk több mint háromezer példányban elkelt, és miután elkelt volt, keresett könyvvé vált, mind a mellett, hogy azóta nem csekély száma a kisebb-nagyobb szótáraknak jelent meg, a melyek könnyen hozzáférhetően rendelkezésére voltak azoknak, a kiknek ily segédeszközre szükségük van és lehet.
E körülmény biztatott, hogy új kiadás rendezésére vállalkozzam. Ez új kiadás, érzem, nem lehet változatlan ismétlése az elsőnek. Nemcsak arról győződtem meg, hogy a szótár számos cikkének alapos átdolgozásra van szüksége, hanem még sokkal inkább átláttam azt is, hogy az iskolai szótár új kiadása a mai viszonyok közt merőben felesleges. Ma már annyi segédeszköz áll a középtanoda rendelkezésére, hogy merőben igazolatlan eljárás lesz vala a közkézen forgó szótárakat olyannal szaporítani, a mely alapjában se többet, se jobbat nem nyújt a többieknél. Ellenben szembeötlő volt, hogy se a mi szótárunk, sem az azóta megjelent más szótárak nem elégítik ki azoknak a szükségét, a kik a középtanodán túl is hivatásuknál fogva latin irodalommal foglalkozni, latin kútfőkből meríteni kénytelenek. A theologus, a jogász, az orvos, a történelembúvár, a természetvizsgáló, a csillagász stb., a ki ókori kútfőtanulmányokra akart terjeszkedni, nem kapta meg e szótárakban éppen azt, a mire leginkább kellett rá keresnie, és így az egész latin-magyar szótárirodalom még mind nem tette feleslegessé Freund, Klotz, Georges stb. szótárait; sőt tudva azt, hogy azokban ritkán vagy soha se keres híjában: a ki egyszer megszerezte, nem is nyúlt többé latin-magyar szótárához, a mely a legtöbb esetben cserben hagyta.
Azt hiszem, hogy a mondottak eléggé indokolják abbeli elhatározásomat, hogy ha már új latin-magyar szótár kiadásához fogok, e szótár csak teljes kézi szótár lehet, a mely az ókori latin nyelv egész nyelvkincsét felöleli, és ennél fogva a nyújtott anyag teljes volta tekintetében egy színvonalon áll az u. n. thesaurus-okkal, meg is kíméli tulajdonosát attól, hogy melléje még Klotz vagy Georges szótárát legyen kénytelen megszerezni.
Ám itt egy nagy nehézség ejtett aggodalomba. Igen természetesen azt kívántam, hogy ha dolgozom, munkám lásson napvilágot; de ha meggondoltam, mibe kerül egy akkora mű nyomdai kiállítása, kétségbe kellett esnem az iránt, hogy a mi viszonyaink közt kiadót találhassak. Vissza