A latin nyelv szótára

Előszó

Ide-tova húsz éve, hogy egynehány barátommal szövetkezve hozzá fogtunk volt egy latin-magyar szótár kidolgozásához. Mint középtanodai tanárok a szükség eleven érzésének ösztönzését követtük, tanítványaink voltak szemünk előtt, rajtok kívántunk első sorban segíteni: mi volt természetesebb, mint hogy iskolai szótár készítésére határoztuk el magunkat, és művünk egész berendezése és kidolgozása ez alapeszme uralkodó befolyása alatt jött létre. Mennyiben és hogyan sikerült a kivitel, azt megbírálni legkevésbbé én lehetek hivatva. Tény, hogy szótárunk több mint háromezer példányban elkelt, és miután elkelt vot, keresett könyvvé vált, mind a mellett, hogy azóta nem csekély száma a kisebb-nagyobb szótáraknak jelent meg, a melyek könnyen hozzáférhetően rendelkezésére voltak azoknak, a kiknek ily segédeszközre szükségök van és lehet.
E körülmény biztatott, hogy új kiadás rendezésére vállalkoztam. Ez új kiadás, érzém, nem lehet változatlan ismétlése az elsőnek Nem csak arról győződtem meg, hogy a szótár számos czikkének alapos átdolgozására van szüksége, hanem még sokkal inkább átláttam azt is, hogy az iskolai szótár új kiadása a mai viszonyok közt merőben felesleges. Ma már annyi segédeszköz áll a középtanoda rendelkezésére, hogy merőben igazolatlan eljárás lesz vala a közkézen forgó szótárakat olyannal szaporítani, a mely alapjában se többet, se jobbat nem nyújt a többieknél. Ellenben szembeötlő volt, hogy se a mi szótárunk, sem az azóta megjelent más szótárak nem elégítik ki azoknak a szükségét, a kik a középtanodán túl is hivatásuknál fogva latin irodalommal foglalkozni, atin kútfőkből meríteni kénytelenek. A theologus, a jogász, az orvos, a történelembuvár, a természetvizsgáló, a csillagász stb., a ki ókori kútfőtanulmányokra akart terjeszkedni, nem kapta meg e szótárakban éppen azt, a mire leginkább kellett rá keresnie, és így az egész latin-magyar szótárirodalom még mind nem tette feleslegessé Freund, Klotz, Georges stb. szótárait; sőt tudva azt, hogy azokban ritkán vagy soha se keres hijában: a ki egyszer megszerezte, nem is nyúlt többé latin-magyar szótárához, a mely a legtöbb esetben cserben hagyta. Vissza