Fülszöveg
A 20. század elején játszódó regény Anatólia délkeleti szegletébe kalauzol el minket. Az ősi Selyemút kereskedelmének utolsó képviselői Törökországban a csercsinek nevezett vándorkereskedők. A fáradságos karavánutakra induló apa és családja szívmelengető történetén keresztül képet kapunk arról, hog)^ a felbomlóban lévő Oszmán Birodalom árnyékában itt, a népek olvasztótégelyében arabok, örmények, kurdok és törökök milyen barátian és emberien voltak képesek egymás mellett élni hosszú-hosszú időn keresztül.
Mélyen elgondolkodtató kön)^ arról, hogy e bölcsességgel, tudással és művészetekkel átitatott, termékeny, ősi föld miként juthatott mai mostoha, elhanyagolt sorsára és vált a testvériesség helyett az ellenségeskedés színterévé.
A lápisztulizmán a béke története, melyet Anatólia népe száz éve elveszített, azóta is kétségbeesve keresi mindenhol, de sehogyan sem találja.
„Fi^ryeltem az utakat, kerestem az éjjeli fáklya fényénél, a siető folyókban, a röpködófaleveleken. A boldogság...
Tovább
Fülszöveg
A 20. század elején játszódó regény Anatólia délkeleti szegletébe kalauzol el minket. Az ősi Selyemút kereskedelmének utolsó képviselői Törökországban a csercsinek nevezett vándorkereskedők. A fáradságos karavánutakra induló apa és családja szívmelengető történetén keresztül képet kapunk arról, hog)^ a felbomlóban lévő Oszmán Birodalom árnyékában itt, a népek olvasztótégelyében arabok, örmények, kurdok és törökök milyen barátian és emberien voltak képesek egymás mellett élni hosszú-hosszú időn keresztül.
Mélyen elgondolkodtató kön)^ arról, hogy e bölcsességgel, tudással és művészetekkel átitatott, termékeny, ősi föld miként juthatott mai mostoha, elhanyagolt sorsára és vált a testvériesség helyett az ellenségeskedés színterévé.
A lápisztulizmán a béke története, melyet Anatólia népe száz éve elveszített, azóta is kétségbeesve keresi mindenhol, de sehogyan sem találja.
„Fi^ryeltem az utakat, kerestem az éjjeli fáklya fényénél, a siető folyókban, a röpködófaleveleken. A boldogság és a fájdalom inindenütt ott volt, egészen közel egymáshoz. Mint egy hullámos, erezett kő, egymásba olvadó kék, türkiz, szürke, sötétkék színeivel. Kerestem a haldokló gyíkban, a hálóba ragadt lepkében. Kérdeztem, hívtam. Megértettem, amit fiam, Tutku mondott: »Minden, az egész világmindenség egyl«^^
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal