A láng utolsót pislant

Előszó

Részlet:

I.
Olyan különös is ez.
Olykor az esti csend megtelik régi-régi időknek suttogó hangjaival és én úgy érzem, hogy hív a mult. Olyankor behúnyom szememet és látok, világosan látok mindent, mintha csak tegnap lett volna, pedig hej, de réges-régen történt a dolog.
A mezőkön ma is csak úgy zöldel a pázsit, a patakoknak csengése máig sem változott és ilyenkor, ősszel, a Bakony fái éppúgy zúgnak, mint akkoron, De ezen a földön már más emberek élnek. Nyomtalanul hogy eltűntek a régiek% Ki tudja, szanaszét, lent az anyaföldben, hol porladoznak csontjaik? Eltűntek nyomtalanul, csak egyedül én maradtam itt. Vagy talán ez sem igaz s talán csak újra élek? Vissza

Fülszöveg

Régen elmúlt, évszázadok ködfátyolával eltakart, ősi idők elevenednek meg ebben a regényben előttünk. Ősi idők, ősi események, melyek annyira izgatják képzeletünket, s melyekből ránk, késő utódokra más sem maradt, mint egy-két krónikának néhány szűkszavú sora.
Ismeretlen, homályosan már csak sejtéseinkben élő világ tárul fel e könyv lapjain olyan eleven erővel, hogy szinte kézzel tudjuk fogni s amint lélegzetünket visszafojtva forgatjuk a lapokat, régóta a földben porladozó, ősi magyarok sorakoznak fel egymásután, mintha csak itt élnének ma is közöttünk: járunk velük együtt a jabaparti palota semmivé vált falai között, a megváltozott arcú somogyi dombok tájain, ott állunk velük a Bakony rengetegének szövétnekek imbolygó lángjai által megvilágított tisztásán az áldozati kő körül, meg a fehér vár újonnan rakott palotái tövében.
Egy végzetes szerelem megható története pereg le szemünk előtt s mint földet megrázó mennydörgés a villámlás sarkában, játszódik le mögötte tengernyi titokkal teleszőtt múltunk talán legtitokzatosabb eseménye: tar Zerind fia Koppány, a somogyi Nagyúr tragikus végű lázadása.
Hosszas történelmi és nyelvészeti tanulmányok alapján, de a költő múltat megálmodó fantáziájával, a született művész kezével és a vérbeli író tollával írta meg mindezt a szerző olyan sajátos szuggesztív erővel és az élményszerűség valami oly egészen különleges színbőségével, hogy az olvasó a könyv hatása alól napok múltán is csak nehezen tud szabadulni.
Olyan könyv ez, mely évtizedenként talán ha egy születik, és amely méltán sorakozik a magyar irodalom halhatatlan remekművei: Gárdonyi Láthatatlan ember és Herceg Pogányok című regénye mellé! Vissza