A láng fellobban

Előszó

Részlet a könyvből:
Milyen nap is van ma, Therése?
- Szerda. Február tizenötödike, szerda. Omer Rousselot-nak kissé erőlködnie kellett, hogy meg tudjon fordulni az ágyban, amelynek össze-vissza gyűrt takarói oly szorosan csavarodtak köréje, mint valami kígyó. Az álom köde még belepte tekintetét, melyet lányára vetett; de aztán lassan-lassan szertefoszlott.
- Micsoda gyötrelmes éjszakám volt! - mondta. - Azt hiszem, most aludtam.
- Igen, aludtál. Kicsit kipihented magad. Féltizenegy van. Mindjárt hozom a tejet. A tűzön hagytam, amíg felébredsz.
A beteg, - mintha csak egészen tudatára akart volna ébredni a szavaknak - megismételte: - Február tizenötödike ... Biztosan tudom, hogy valami van ezen a napon... Mi is esedékes máma?
És egyszerre lázasan nyugtalankodni kezdett; megpróbált felkönyökölni; válla fölött hátranyúlt, hogy valahogyan elérjen s odahúzzon magához egy piszkos párnát. Vissza

Fülszöveg

A ragyogó tollú író nagysikerű műve ez a regény és a kritikusok osztatlan véleménye szerint a legújabb francia irodalom gyöngyei közül való. Pedig Jaloux - az Akadémia tagja - olyan témát választ, melyet megoldani csak az egész nagyoknak sikerülhet.
Regényének hőse Omer Rousselot egy francia hivatalnok, aki egész életében önző módon csupán saját magával törődve hajszolta a kispolgári élet örömeit, elhanyagolva családját, megfeledkezve gyermekeiről. Súlyos beteg lesz és Omer, aki kávéházakban, boulevardokon és Páris zeg-zúgos sikátoraiban kergette piszkos, kis örömeit, ágyához kötve már csak emlékeiben talál vigaszt és képzeletében olyan külön világot épít fel magának, mely a halálos betegségben küszködőnek erőt és vigaszt nyújt. A délfrancia-provencei ember csapongó fantáziájának még azok sem tudnak ellenállni, akik jól ismerik életét, így gyermekei és ifjúkori szerelme, Helene, sem. Lassan-lassan kezdik beleélni magukat Rousselot hazug világába, melyben ők maguk is szerepelnek. Emberi életek és sorsok megszépülnek és beteljesednek ezen a színpadon, ahol egy fellobbanó képzelet rángatja bábfiguraként őket és a szürke hétköznapok megszínesednek. Rousselot megnyugodva, hamis glóriával feje körül, távozik az életből és ravatala körül lesújtva állnak a gyászolók, akik félreismerték, akikért feláldozta életét. Igen, most már hiszik, hogy Omer félreismert nagy ember volt, pedig a valóság nem más, mint egy önző kispolgár, szürke, semmitmondó pont, egyszerű hivatalnokélet.
Jaloux, akinek a magyar irodalomban Márai Sándor a legközelebbi rokona, mestere a lélekrajznak és műve oly finom művészettel megírt kis remekmű, mely az igazi irodalmat kedvelők részére különleges élvezetet jelent. Vissza