Fülszöveg
Heriberto Hernández Medina, akinek verseit először veheti kézbe magyarul az olvasó, Kubában született 1964-ben. 1987-ben építészmérnöki diplomát szerzett, 1991 és 2012 között hét verseskötete jelent meg Kubában és az Egyesült Államokban. A helyi kritika egybehangzó véleménye szerint az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb kubai származású költője volt. Munkáját számos rangos díjjal ismerték el, mint az UNEAC „Dávid" díja (Kuba, 1989), a Cuban Museum költészeti díja (Egyesült Államok, 2002), a „Nicolás Guillén" Nemzetközi Költészeti Díj (Mexikó, 2006).
hátad mögött homályos fénnyel, vakon, süketen a sértésekre, s távol, mint ki nincs jelen, elrejtve egy tiszta öbölben, száműzve, majd
más kupából más bort hörpölve, pénzeszsákod féltve, gúny és sértések céltáblájaként, alázatosan, a sár dicséretére készen, bármit írhatsz egy ív papírra, megadva magad,
míg azt állítod: boldog vagy, s mikor
tükörképed fürkészve találsz magadon
valami elfogadhatót, s lévén - mint mondani szoktad...
Tovább
Fülszöveg
Heriberto Hernández Medina, akinek verseit először veheti kézbe magyarul az olvasó, Kubában született 1964-ben. 1987-ben építészmérnöki diplomát szerzett, 1991 és 2012 között hét verseskötete jelent meg Kubában és az Egyesült Államokban. A helyi kritika egybehangzó véleménye szerint az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb kubai származású költője volt. Munkáját számos rangos díjjal ismerték el, mint az UNEAC „Dávid" díja (Kuba, 1989), a Cuban Museum költészeti díja (Egyesült Államok, 2002), a „Nicolás Guillén" Nemzetközi Költészeti Díj (Mexikó, 2006).
hátad mögött homályos fénnyel, vakon, süketen a sértésekre, s távol, mint ki nincs jelen, elrejtve egy tiszta öbölben, száműzve, majd
más kupából más bort hörpölve, pénzeszsákod féltve, gúny és sértések céltáblájaként, alázatosan, a sár dicséretére készen, bármit írhatsz egy ív papírra, megadva magad,
míg azt állítod: boldog vagy, s mikor
tükörképed fürkészve találsz magadon
valami elfogadhatót, s lévén - mint mondani szoktad -
életed oly szerencsés, hogy csillagod az égig ér, s a jövőt karangzúgás jelzi neked
- hogy lehet, ha mégsem jön szemedre álom, mikor itt az éj?
Vissza