A lakoma

Előszó

A Platon-dialogusok keletkezési idejét nem ismerjük pontosan, a Lakomáról is csak annyit mondhatunk, hogy Kr.e. 380 körül íródott. Platon akkor már rég túl volt "az emberélet útjának felén", közeljárt az ötveneshez, talán már át is lépte; de még hosszú út állt előtte: mikor meghalt, 80 éves volt. A Lakoma így a mester "középső korszakából" való, időrendben a Phaidon áll hozzá legközelebb, utána következik a Phaidros és az Állam.
Pontosan ismerjük viszont Agathon lakomájának évét: egy ókori tudós, Atheniaos közli, hogy Agathon 416-ban nyerte el a díjat első tragédiájával. Platon tehát egy évtizedekkel régebbi eseményt idéz fel dialogusában s amit ott Apollodoros mond magáról, róla is áll: még gyermek volt (12-13 éves), mikor Agathon lakomáján találkoztak Sokrates, Alkibiades s a többiek és beszédeket mondtak Erosról (ha ugyan van valami történeti a találkozásban s a beszédekben). A dialogus megjelenésének idején a szereplők közül kettő, a két legfelejthetetlenebb, bizonyosan halott volt: Alkibiadest 404-ben gyilkolták meg, Sokrates pedig 399-ben ürítette ki a méregpoharat, amelyre az athéni bírák ítélték. De az sem lehetetlen, hogy Platon itt is, mint egy feltevés szerint minden művében, már csupa eltűnt alakot szerepeltet.
Sokrates, Platon mestere, Alkibiades és Aristophanes, a vígjátékíró, jó ismerősei a művelt olvasónak; a többiekről talán nem felesleges néhány szót szólni. Vissza