Előszó
Magyarországon, ahol az olvasóközönség hosszú ideig az olasz romantikus irodalomnak még a legnagyobb remekei közül is csak néhányat ismerhetett meg „személyesen", vagyis olvashatott magyar...
Tovább
Előszó
Magyarországon, ahol az olvasóközönség hosszú ideig az olasz romantikus irodalomnak még a legnagyobb remekei közül is csak néhányat ismerhetett meg „személyesen", vagyis olvashatott magyar fordításban (Manzoni Jegyeseit, Leopárdi Dalait, Pelliciótól a Börtöneimet, Nicvótól az Egy olasz vallomásait), a "romanticismo" másodvonalbeli alkotásai - néhány, antológiákban elszórt verset, szövegrészletet leszámítva - hozzáférhetetlenek voltak. Ám miután a legutóbbi, a kilencvenes években, s éppen az Eötvös József Könyvkiadó gondozásában, egymás után jelentek meg olyan klasszikus művek, mint Ugo Foscolo regénye, a Jacopo Ortis utolsó levelei és versei. Giacomo Leopardi Rövid erkölcsi írásai és Gondolatai, valamint Giosué Carducci Barbár ódái. Talán elérkezett az idő, a kevésbé ismert és elismert, nem korszakalkotó, de a kor - a romantika és a risorgimento - szellemét, érzelemvilágát, hangulatát hűen kifejező és művészien tükröző írásművek megjelentetésére. Az Eötvös Klasszikusok sorozat új kötetében együtt adja közre Giovanni Verga A lagúnákon és Camillo Boito Érzelem című elbeszélő műveit. A tizenkilencedik századi olasz széppróza e két gyöngyszemét témájuk is rokonítja: mindkettő cselekménye az olasz egységet megteremtő függetlenségi harc viharos esztendeiben játszódik Velencében, a középpontban egy nagy, vérbeli romantikus szerelemmel. „Szabadság, szerelem", e kettő az ihletőjük. A bennük uralkodó nagy szenvedélyeknek és izgalmas meseszövésüknek köszönhetően máig lenyűgöző olvasmányok: erről két tehetséges ifjú műfordító. Pollmann Teréz és Somogyi Judit tolmácsolása révén győződhet meg az Olvasó.
Giovanni Verga (1840-1922) neve, természetesen, eddig sem volt ismeretlen a műveltebb hazai publikum előtt. Tudta a szicíliai íróról, hogy érett korszakában a verizmus nevű irányzat - s általában az olasz realizmus - legnagyobb elbeszélője volt, legjelentősebb regényei (A Malovoglia család, Don Gesualdo mester) és elbeszélései (Parasztbecsület) megjelentek magyarul. Igaz, harminc-negyven évvel ezelőtt, úgyhogy mára antikváriumok ritkaságai lettek (s Vergáról is olvashatni nyelvünkön: 1943-ban a debreceni "Tisza István Tudományegyetem olasz szemináriuma" gondozásában Zányi Edith monográfiát, az ötvenes években Sallay Géza kötetbevezető és szakfolyóirati tanulmányokat publikált a nagy veristáról legutóbb, az ltalianistica Debreceniensis III., 1996-os évkönyvében pedig Hoffmann Béla tett közzé Verga-novellaelemzést.)
Vissza