A lábszánkózás kézikönyve

Előszó

Alig pár éve, hogy Közép-Európában télvíz idején mozgalom indult meg a Norvégiában s más északi tájakon ősidőktől fogva használatos
"ski" (olv. si) meghonosítására. A ski vagy magyarosan lábszánkó, ugyanis az az eszköz, mely az egyénnek a havon való könnyű közlekedést biztosítja. Ez a tény tehát első sorban sportkedvelőinket, vadászainkat, turistáinkat oly előnyökkel kecsegtette, hogy kapva kaptak a kísérletekre bíztató felhívásokon s a ritkaság számba menő furcsa jószágokon, melyeket néhány nagyvárosi kereskedő importált.
Az 1892. év erős havazásai és kemény időjárása a lehető legkedvezőbb volt azok kipróbálására s gyakorlati értékének megállapítására. Németországban, Svájczban, Galicziában, Karinthiában, Stiriában, Felső-Ausztriában bevált s nálunk is kiállotta a tűzpróbát; s ha mindjárt nyomban nem terjedt el szélesebb körben, annak oka a szerszám nehéz megszerezhetősége, a vele való bánás tájékozatlansága volt s részben az előítélet is, melylyel minden kezdetnek meg kell küzdeni.
Az 1891. év nyarán Norvégia északi részén tartózkodtam, még pedig madártani kutatások czéljából; de vállalkozásom közepette egyébbre is szemet vetettem, a mi a merőben idegen viszonyokat s a mindenképpen sajátságos népéletet tekintve, mely ottlétem alatt környezett, igen természetes is. Ekkor ismerkedtem meg a ski-vel, hallottam először kiterjedt használatáról - mindez szemet szúrt. Vissza