A küzdelem könnyei

Fülszöveg

„Milyen emléket őriznek majd rólam? Az ördögi mambóra lejtett buja táncét? A szerencse folytán sztárrá lett párizsi lányét? Az idealistáét, aki úgy döntött, hogy élete hátralévő részét az állatok védelmének szenteli?
Azért egyeztem bele, hogy elmesélem életem legintimebb részleteit, hogy kiadom ezt az utolsó könyvet, mert úgy éreztem, szükségem van arra, hogy eloszlassam az életemmel és a szándékaimmal kapcsolatos félreértéseket. Tisztázni szeretném, miért vállaltam ezt a küzdelmet, és emlékeztetni arra, hogy milyen helyet kell az állatoknak elfoglalniuk az életünkben. Ők megmentettek engem - de vajon én mennyire tudom megmenteni őket?"
Brigitte Bárdot
A 84 éves Brigitte Bárdot szemében ott vannak a küzdelem könnyei, miközben visszatekint a közel fél évszázados munka eredményeire. Ez az elszánt élharcos fáradhatatlanul küzdött - és küzd a mai napig - az állatok védelméért.
B.B. most először fedi fel vad, szelíd és elszánt énjét, megmutatja, milyen döntések, ösztönzések és... Tovább

Fülszöveg

„Milyen emléket őriznek majd rólam? Az ördögi mambóra lejtett buja táncét? A szerencse folytán sztárrá lett párizsi lányét? Az idealistáét, aki úgy döntött, hogy élete hátralévő részét az állatok védelmének szenteli?
Azért egyeztem bele, hogy elmesélem életem legintimebb részleteit, hogy kiadom ezt az utolsó könyvet, mert úgy éreztem, szükségem van arra, hogy eloszlassam az életemmel és a szándékaimmal kapcsolatos félreértéseket. Tisztázni szeretném, miért vállaltam ezt a küzdelmet, és emlékeztetni arra, hogy milyen helyet kell az állatoknak elfoglalniuk az életünkben. Ők megmentettek engem - de vajon én mennyire tudom megmenteni őket?"
Brigitte Bárdot
A 84 éves Brigitte Bárdot szemében ott vannak a küzdelem könnyei, miközben visszatekint a közel fél évszázados munka eredményeire. Ez az elszánt élharcos fáradhatatlanul küzdött - és küzd a mai napig - az állatok védelméért.
B.B. most először fedi fel vad, szelíd és elszánt énjét, megmutatja, milyen döntések, ösztönzések és lázadások hatották át az életét. Ösztönösen, meghatóan és őszintén emlékezik vissza csillogó sztárságára, és valódi társaival, az állatokkal töltött mindennapjaira és a küzdelmeire.
Brigitte Bárdot nem egyszerűen örökséget, hanem mély érzelmi vallomást hagy ránk.
A kötet AnnöCécile Huprelle közreműködésével készült.
„ Ami Brigitte Bárdot kapcsán különösen érdekelt, az a hosszas beszélgetés és a kulisszatitkok voltak. Sokáig a szépsége foglya volt, most viszont az impulzivitásé. Nagyon kötődtem Brigitte belső, felszín alatti dolgaihoz, az ellentmondásokhoz, az odavetett szavakhoz, a váratlan interjúkhoz, mindenhez, ami a mához kapcsolódik, és semmi köze a múlt homályába vesző Nagyvilági Hölgyhöz, akivé vált. Brigitte odaadóan beszélt, a pillanat hevében, mindenre reagált, a beszélgetéseinket a spiritualitás, egy nyitott szellem gondolatai vezérelték. Hol kezdődik az állat, hol végződik az ember, hol született Brigitte állati karaktere, hol kezdődött emberiessége? Ezt a vezérfonalat követtük, így megérthettem azt a békét, amit introvertáltságban, szemérmességben és bölcsességben keresett.
Talán ez az oka, hogy időnként nem ismerhetjük fel Brigitte Bardot-t a sorok mögött. Mert azok ezekről a bársonyosan kék pillanatokról, ezekről a különleges, mély és mulandó percekről szólnak, amikor úgy éreztem, hogy megtaláltam a lényegét. Ezért ezt a könyvet valójában négy kéz írta. Mert igazi bátorság kell ahhoz, hogy valaki leásson a lelke mélyére, megtalálja az érzékeny pontokat, feltárja a sebeket. Merészség kell ahhoz, hogy valaki mérleget vonjon, és elfogadja a végső üzenetet. Brigitte-nek szüksége volt egy tükörre, egy tükörképre, egy vigaszra. Én ott voltam. Az élőlényekhez való viszonyulásunk mindent elárul a kapcsolatunkról. Amikor a munkánk véget ért, úgy éreztük, hogy árvák maradtunk, és az együtt töltött percek hiánya megérint bennünket "
Anne-Gécile Huprelle
„Azon a július 23-ai napon megértettem, hogy az én küldetésem lassan a végéhez ért, és már nem leszek kint a harcmezőn, legalábbis nem úgy, mint azelőtt. Ez a könyv, A küzdelem könnyei lesz az örökségem. Ez a végrendeletem, amely örökre magában hordozza az elhivatottságomat, a kétségbeeséseimet és a reményeimet.
Mintha egy távolról szóló hang mondta volna, ez lett a meggyőződésem. Július 23-án, Szent Brigitta napján történt - nem véletlenül. Valami értelmet adott az egésznek. Talán az, hogy 1973-ban, amikor otthagytam azt a képmutató világot, amit a mozi jelentett számomra, egyúttal búcsút mondtam »Bardot«-nak. Most pedig elhagytam »Brigitte«-et.
Felmértem, milyen fontosak és jelentősek voltak a tetteim, hogy példát mutattam több millió állatvédőnek, és az állatok egy napon önálló lényekké válhatnak, hogy a dolgok megváltoznak majd, és - a mai tudatra ébredésnek köszönhetően - holnap eljöhet az állatok forradalma.
Ahogy felszáradtak az utolsó könnycseppek, tudtam, hogy az elkeseredett küzdelmem az Élet tiszteletéért nem ér véget. Az utódaim már készen állnak, a harc már túlnőtt rajtam, és észre sem vettem.
Szent Brigitta napján megértettem, hogy egy nap, talán nem is olyan soká, érezni fogom az élet leheletét, amelyért egész életemben harcoltam. Az életadó, hatalmas és újjászülető leheletet. A legyőzhetetlen leheletét azoknak, akiknek sikerül lebontaniuk az állatok »álommal és néma fájdalommal teli világának« rácsait. A földi életem így nem volt hiábavaló. A lelkem végre békében nyugodhat.
Ajánlom mindazoknak, akik küzdenek az állatok bántalmazása ellen, a gyerekeiknek és a jövő generációjának: mélyen és határtalanul szeretlek benneteket.
A lelkemben egy állat lakozik." Vissza