A kultúra, mint nemzetszervező erő

Előszó

Jelen könyv a három kötetre tervezett Nemzetszervezés második része. Az első rész a csonka ország gazdasági erőinek megszervezését tárgyalta, kimutatván, hogy egy megszervezett gazdaság biztosítani képes a nemzet minden tagjainak emberhez méltó, a mainál magasabb életstandardjét, elsősorban gondosan körvonalazott létminimumát. Jelen második rész abból a gondolatból indul ki, hogy egy közösségnek magasabb célokra is van szüksége, mint politikai és gazdasági célokra, ha külön életstílust akar létrehozni." (Dr. Anton Klotz. 1936.) Ez a külön életstílus a kultúra következménye és ez a kultúra, mint cél, maga is közösségszervező erő. Nekünk - természetünknél fogva is túlzó individualizmusra hajló, a XIX. század liberalizmusa révén tudatosan is széthúzásra nevelt - magyaroknak meg kell ragadnunk minden jó eszközt, amely közelebb hozza atomizálódott társadalmunk tagjait egymáshoz.
Ámde a nemzetszervezés ennél is többet jelent. Hisz van élő, nemzetek feletti közösség is és a Kárpát medence területén is lüktet annak élete. Az egyén sem veheti tudatlanra e tényt és állást kell foglalnia a közösséggel szemben, melynek alapitója kétezer év minden transcendens értékén át hirdeti: „Királynak állíttattam, mert igy szólt hozzám az Atya: kivánd tőlem és örökségül adom neked a népeket és tied lesz a földkereksége. És nemcsak, mint egyénekhez szól hozzánk ez a szózat, hanem mint a Kárpát medence természetes közösségének tagjaihoz is. Aki szervezni akar, annak meg kell hallania azt és úgy szerveznie meg nemzetét, hogy belenőjjön a számára öröktől fogva elgondolt keretbe.
Ennek a gondolatnak szolgálatában áll a második kötet; a harmadik a családról, mint nemzetszervező erőről szól majd.
Szeged, 1936. Szent Erzsébet napján. Vissza