A kultúra fogalmának fejlődéstörténete

Előszó

Részlet:
Inditékok, előzmények, módszerek
Müvelődéspolitikánk gyakorlatilag arra a kultura-fogalomra épül, mely a kulturát "szellemi javak összességének" tartja és a társadalom tudatformáival azonositja. A fogalomról adott meghatározások ugyan anyagi kulturáról is beszélnek, s megemlitik, hogy a munka a kultura forrása, de ennek ellenére a közvélemény a kulturát mégis tisztán tudati jelenségnek minősiti és a felépitményhez sorolja. Itt azonban a kultura nem több, mint részeinek mechanikusan vett összessége, amelyben nem tárulhat föl előttünk e részek egymáshoz füződő viszonya, nem bontakozhat ki a kultura belső strukturája, s nem ismerhető fel társadalmi funkciója sem. Ugy látszik, mintha a kultura önmagában hordaná a rendeltetését, a szellemi értékek termelését, s ehhez legfeljebb annyit lehet még hozzátenni, hogy ezuton eljuthatunk az ember önkifejezéséhet, személyiségének megvalósitásához. De a kultura termelése és elsajátitása igy magánügy marad, s nem válik világossá, miért is lesz érdeke a társadalomnak, hogy támogassa azt.
Igy a kultura individuális értelmezése is fenntartható: e felfogás szerint egyéni teljesitmányekből áll, irók, müvészek, tudósok alkotó munkájának eredménye. Ezért a müvelődéspolitikának is elsősorban az ő tevékenységüket kell támogatni és birálni. Ám ebben a szemléletben az individualizmussal együtt az idealizmus is meghuzódik: az alkotás a tehetségek születésüktől meglevő képességének és az intuíció irracionális állapotának lesz az eredménye. Hogy a kultura társadalmi termék, hiszen a társadalom hordozza, válogatja, értékeli, ápolja és alkalmazza elemeit, a megoldandó problémák fölvetéséről nem is beszélve, az szinte teljesen kiesik a figyelem köréből. S az még inkább, hogy az alkotás kollektiv munka eredménye is lehet. A gazdasági s a politikai életben minden kétséget kizáróan, de a tudományban, a müvészetben is egyre gyakrabban. Ha erről megfeledkezünk, ha a kulturát teljesen az egyéni teljesitményeket felmutató müvészetekre korlátozzuk, a kulturális életet is feloszthatjuk alkotókra és befogadókra, a kultura termelőire és fogyasztóira. A müvelődés legfontosabb vetülete pedig az értékes egyedi alkotások széleskörü terjesztése lesz. Vissza