A kultura elméletének vázlatos története

Előszó

Részlet:
Az ujhumanisták kulturafelfogás
A kulturaelmélet első forrásának Samuel Pufendorf, német bölcselő és jogtudós latinnyelvü könyvét szokták emliteni. Pufendorf munkája a XVIII.sz. 80-as éveiben jelent meg.1 A kultura itt részben a léle müveltsége, mely az erkölcsös magatartásban és a müvészetek ismeretében mutatkozik meg. Részben viszont az élet kulturája is, mely nem más, mint az ember társas tevékenysége kényelmének fokozására.
Puendorf azonban felismeri, hogy a szellemi fejlettség csak következménye a természet átalakitásának. Érdemes megfigyelnünk milyen nyomatékos szerepet szán a munkának és az ember társadalmiságának a kultura kialakulásában: "Az ember személyes boldogulását csak a társadalomban találja meg. Csak az teszi lehetővé képességeinek kifejlesztését, az készteti a föld megmunkálására, ruházat készitésére, szállások épitésére, a segitségül szolgáló állatok nevelésére; az teremt lehetőséget a kényelmes életre...".2 A társadalom tehát előidézője a kulturának, mégpedig ugy, hogy az emberiség történelme lényegében a természet megjavitásának a története, ezen tul az élet megjavitása, a kényelem fokozása, a szellemi müveltség fejlesztése is. A kultura a társadalmi fejlettség szinvonalát jelenti, a teljesitményekben, a haszonban és a szépségben fejeződik ki. Megfogalmazásában a kultura a társadalom alkotó erőinek, ismereteinek, képességeinek, erkölcsének, szokásainak elért fejlettségi foka, s beletartoznak a termelés szinhelyei, az ipar, a kereskedelem, a városok, az alkotmány, a tulajdon, a lét kényelmét szolgáló tárgyak, a jólneveltség, a müveltség, tehát nemcsak azok az eredmények, amelyek az egyes emberben kialakultak, hanem a társadalmi tevékenység tárgyiasult eredményei és az életmód kulturáltsága is. Purfendorf kulturafogalma azonban meglepő teljessége és lényeglátása ellenére is - tulságosan leiró, a kultura elemeit csak felsorkaoztatja, de összefüggéseiket nem magyarázza. Vissza