A kronstadti tengerészlány

Fülszöveg

Valamikor kicsi gyerek korunkban úgy szoktuk meg, hogy a mesében minden jóra fordul. Mikor először találkoztunk könyvben "nem jó" végződéssel, megkértük felolvasó édesanyánkat: "Ne haljon meg Nemecsek!"
Aztán a történelmi regényekben kezdtük megszokni a halált. Természetesnek vesszük, hogy az ellenség elpusztul, azon se hökkenünk meg, ha egy csatában "úgy vágják az ellenséget, mint a répát".
De még mindig nehéz elviselni, ha alig-alig történelem, amit olvasunk, és épp a szívünkhöz nőtt főhős hal meg a történet végén, mint itt Romka, akiről egy pillanatra azt hisszük, hogy mégis előkerült.
Borisz Jemeljanov írja, hogy Gajdarnak is feltették ezt a kérdést a rosztovi pionírok. Több mint negyven éve már ennek.
"A rosztovi pionírok ezt kérdezték Arkagyij Petrovicstól: Miért halt meg a Hadititok végén Alka, és nem lenne-e jobb, ha életbe maradt volna? - S most, ahogy az ember ezekne a leveleknek elsárgult lapjait olvassa, látja, amint Gajdar szigorúan összevonja sűrű szemöldökét, feláll, körüljárja az asztalt, és megigazítja gimnasztorkáját. Leül az asztalhoz, és tollat vesz a kezébe.
Természetesen jöbb lenne, ha alka életben maradt volna - írja.Természetesen összehasonlíthatatlanul jobb lenne, ha tíz meg tízezer nagy és kicsi, ismert és ismeretlen hős jó egészségben életben maradt volna. De nem így van az életben. Korántsem ilyen könnyűek és egyszerűek a dolgok.
Vissza