A Krisztus-impulzus és az éntudat fejlődése

Tartalom

ELSŐ ELŐADÁS 9
A BODHISZATTVÁK SZFÉRÁJA - 1909. október 25.
A bodhiszattvák mint az emberiség nagy tanítói, szerepük az emberiség előrehaladásában. A lelkiismeret megjelenése az emberben a történelem során. Az Atlantisz utáni hét korszak összefüggése. Buddha és Apollón. A szellemi világban található magasabb szférák. Krisztus és a 12 bodhiszattva.

MÁSODIK ELŐADÁS 44
A KARMA TÖRVÉNYE - 1909. december 22.
A szellemtudomány módszere és szemléletmódja. A múlt, jelen és jövő szellemi összefüggései a karma törvénye alapján. Az élet első felében meglevő tulajdonságok átalakulása az élet második felében. A karma törvényének figyelembevétele a nevelésben. Karmikus hatások földi életről földi életre. A betegség hatása a következő inkarnációra.

HARMADIK ELŐADÁS 74
KRISZTUS BELÉPÉSE AZ EMBERISÉG FEJLŐDÉSÉBE - 1910. február 2.
Az én bevonulása az emberi lénybe a lemúriai korban. Ugyanekkor történt az ún. luciferi befolyás, amelynek következményei: egoizmus (asztráltest), tévedés és hazugság (étertest), betegség és halál (fizikai test). Leküzdésük és átalakításuk a Krisztus-impulzus által. Leereszkedés az anyagba az arany-, ezüst, vas- és a sötét korszakban. Krisztus mint példakép és erő. A Hegyi beszéd.
A Káli Júga letelte után fellépő új emberi képességek lehetővé teszik a Krisztushoz való újszerű kapcsolódást.

NEGYEDIK ELŐADÁS 104
A HEGYI BESZÉD - 1910. február 8.
Az óhéber nép missziója Jézus testének előkészítése volt. Salamon jelentősége e folyamatban. Krisztus szerepe az emberi én kifejlődésében. Az ősi időkben
álomszerű-eksztatikus szellemi látással, az énjéből kilépve került az ember kapcsolatba a szellemi világgal; Krisztus földi megjelenésétől kezdve az embernek az énjével, teljes éntudattal kell és lehet kapcsolatot találnia a szellemi léttel. A Hegyi beszéd
egyes mondásai a boldogokról a Krisztus-impulzus hatását ábrázolják az ember kilenc tagolású lényére. Az éteri Krisztus érzékelése a 20. századtól kezdve.
Materialista messiáshitek, álmessiások.

ÖTÖDIK ELŐADÁS 135
A MIKROKOZMOSZ ÉS A MAKROKOZMOSZ KÖZÖTTI -1910. március 9.
Északi és déli beavatások, germán és egyiptomi misztériumok egybeáramlása a keresztény beavatásban. A Nap és a Föld ellentéte az emberben mint a fej és a végtagok ellentéte. A nemek elkülönülése a lemúriai korban és új egységük a távoli jövőben. Az ember fizikai lénnyé válásakor a női és a férfi forma különbözően alakult: a nő
szellemibb maradt, a férfi anyagibb lett. Az üstökösök és a Hold sajátossága. A Halley-üstökös hozza azt az impulzust, amely mélyebbre visz a materializmusba. Samballa.

HATODIK ELŐADÁS 164
A LELKIISMERET KELETKEZÉSE -1910. május 2.
Az emberi lelki képességek fejlődése az egymásra következő inkarnációkban. Az egyiptomi kultúra idején Európában az éntudat indult fejlődésnek, de különösen magasabb kultúra nélkül; Egyiptomban és Mezopotámiában létrejött egy fejlett tudás a szellemi világról, de az éntudat szinte egyáltalán nem bontakozott ki. A görög-latin kultúrában e kettő egyensúlyban van. Az éntudat teljes kifejlődését elősegítő Krisztus-impulzus hordozói az
európai népek lettek, mert itt egy erre előkészülő fejlődés ment végbe az ókor idején. Ázsiában Krisztus megjelenését készítik elő, Európában Krisztus megértését. Keleten szellemileg kisarjad a szeretet, Nyugaton a lélek mélységeiből előtör a lelkiismeret.

HETEDIK ELŐADÁS - 192-223
VISSZAPILLANTÁS ÉS ELŐRETEKINTÉS. AZ ÚJ KRISZTUS-ESEMÉNY.
A LELKIISMERET TOVÁBBFEJLŐDÉSE -1910. május 8.
Emlékezés Helena P. Blavatskyra, a teozófiai mozgalom megalapítójára. A teozófia mint történelmi szükségszerűség, amelynek célja, hogy új szellemi élet áramoljon be az emberiség fejlődésébe. A teozófiai mozgalom továbbalakítása csak az lehet, hogy elismeri és megérti a Krisztus-eseményt. A történet Jézus létének tagadása (Drews: "A Krisztus-mítosz"). Egy új képesség megjelenése az emberben.

Témakörök