Előszó
E tanulmány több célt is tűz maga elé. Egyrészt megkísérli bemutatni a modern lélektan és szociálpszichológia egy igen nagy ütemben fejlődő és mind fontosabbá váló kutatási területének eredményeit és problémáit. Másrészt - és ez lényegében a fő célkitűzése - ismerteti az emberi magatartás új, tudományos szemléletét, amely a korábbi szemléleti módoknál nagyobb fokban képes megragadni, elemezni és kifejezni az embert a maga egyedi bonyolultságában és társas relációiban. Harmadrészt felvázolja, hogyan fejlődött ki ez az új kutatási terület és szemléleti mód a pszichológia és a társadalomtudományok kialakulásának történeti folyamatában, melyek a gyökerek és a fejlődés lényeges impulzusai. E cél magában foglalja azt a törekvést is, hogy a kommunikációs szemlélet és kutatás integratív jellegét és hatékonyságát is bizonyítsuk, hiszen láthatóvá válik majd, hogy a régebbi problématerületek és megközelítési módok értékei, maradandó elemei mind értelemteljes helyet és szerepet kapnak a kommunikáció gondolatkörében. Negyedszer pedig a tanulmány adalék a tömegkommunikáció - elsődlegesen a rádió és televízió - társadalmi jelenségének megértéséhez, és a tömegkommunikáció személyiségre gyakorolt hatásának korszerű kutatásához. Adalék csupán, és nem teória, hiszen a tömegkommunikáció a rendkívül bonyolult problémák egész halmazát rejti magában, ezeknek jórésze mai ismereteink és koncepcióink alapján még nem kutathatók olyan tudományos igényességgel, amely a mai vizsgálómódszerek és elméletek mellett a szociális tudományoknak már sajátja; de ezen túlmenően is a tárgyalandó kérdéscsoport, a közvetlen emberi kommunikáció témája csupán egy vetület megvilágítását teszi lehetővé.
Ezek a tanulmány elvi, stratégiai céljai. Ezeken kívül vannak sajátosságai, amelyek célszerű tudatossággal jöttek létre, mögöttük elvi meggondolás áll. Ilyen pl. az a sajátossága, hogy az összegyűlt adatok alapján egységes és egész képet kíván adni tárgyáról. Csak úgy lehetséges ez hogy a szerző saját látásmódját, felfogását érvényesíti, miközben a tudományos megállapításokat kifejti, rendezi és értelmezi. Bár az egész gondolatmenet adatokra, tudományos tényekre épül, gondosan dokumentált, a különböző vizsgálatok eredményei természetesen és szükségszerűen ellentmondásosak, össze nem illők. Átfogó és integráló elképzelés, koncepciórendszer nélkül az adatok megmunkálatlan építőelemek maradnának, belőlük elméleti építmény nem lenne kialakítható. Az adatok, eredmények sokféleségét magyarázza az a körülmény, hogy a kommunikáció kutatása ma sokféle tudományágon belül folyik, és ha a kommunikációt önálló vizsgálati területnek fogjuk fel, az szükségszerűen interdiszciplináris terület. A különböző tudományágak módszertana és előfeltevés-készlete annyira különböző, hogy eredményeik heterogenitása elkerülhetetlen. A kommunikációval foglalkozó diszciplínák között pedig találunk természettudományos egzaktságot, matematikai módszereket követő tudományágakat (mint pl. az információelmélet vagy a kibernetika) éppúgy, mint a szó klasszikus értelmében empírián - vagyis közvetlen emberi tapasztalaton - alapuló, sok spekulációval átszőtt irányzatokat is.
Vissza