Fülszöveg
A közvélemény és az államigazgatás kölcsönös viszonyának a kérdését s kutatását az igazgatási folyamat demokratizálásának az igénye vetette fel - írja a szerző. Ezt a megállapítását elsősorban azzal támasztja alá, hogy az SZKP több dokumentuma és gyakorlata szükségesnek tartja a közvélemény kutatását. A szocialista demokrácia intézményei között elhelyezkedő e viszonylag új intézmény továbbfejlesztésén munkálkodik mind a párt, mind a tudomány. A fejlett szocializmus viszonyai feltételezik, hogy a társadalom minden demokratikus intézménye, így a közvélemény is magas színvonalú legyen.
R. A. Szafarov mintegy bevezetésként, a felsorolt indokok és szükségletek alapján, meghatározza a mű címében jelzett kérdés kutatásának céljait, módszereit (a szociológiai módszert is), a kutatáshoz szükséges tudományos feltevéseket.
Felismerve és kifejtve a közvélemény sajátosságát, úgy fogja fel a közvéleményt az államigazgatás körében, mint az államigazgatásra kiható egyik tényezőt. Ebből kiindulva...
Tovább
Fülszöveg
A közvélemény és az államigazgatás kölcsönös viszonyának a kérdését s kutatását az igazgatási folyamat demokratizálásának az igénye vetette fel - írja a szerző. Ezt a megállapítását elsősorban azzal támasztja alá, hogy az SZKP több dokumentuma és gyakorlata szükségesnek tartja a közvélemény kutatását. A szocialista demokrácia intézményei között elhelyezkedő e viszonylag új intézmény továbbfejlesztésén munkálkodik mind a párt, mind a tudomány. A fejlett szocializmus viszonyai feltételezik, hogy a társadalom minden demokratikus intézménye, így a közvélemény is magas színvonalú legyen.
R. A. Szafarov mintegy bevezetésként, a felsorolt indokok és szükségletek alapján, meghatározza a mű címében jelzett kérdés kutatásának céljait, módszereit (a szociológiai módszert is), a kutatáshoz szükséges tudományos feltevéseket.
Felismerve és kifejtve a közvélemény sajátosságát, úgy fogja fel a közvéleményt az államigazgatás körében, mint az államigazgatásra kiható egyik tényezőt. Ebből kiindulva tekinti át az államigazgatás ágazatait és a közvélemény különböző fajtáit. Elemzi a közvélemény kompetenciáját és a közvélemény értékeit igazgatási szempontból.
A gyakorlatra is figyelemmel, megvizsgálja a közvélemény elméletét és működését az államigazgatási szervek tevékenységében, továbbá a közvélemény modellezési lehetőségeit (így a normatív modellezést), s a közvélemény érvényesítését az igazgatás folyamatában. Külön fejezetben mutatja ki a közvélemény és az igazgatási határozat (kidolgozása, elfogadása, megvalósítása) közötti összefüggéseket.
A mű utolsó fejezete ,a közvélemény ellenőrzési funkciójával foglalkozik. Ezzel kapcsolatban tárgyalja a dolgozók informálását, ennek formáit.
Az állam- és jogelmélet, az államigazgatás-tudomány művelői, az államigazgatásban dolgozók, szociológusok, politikával foglalkozók, szakszervezeti vezetők számára ajánlható az értékes és hasznosítható eredményeket tartalmazó mű.
Vissza