Előszó
A jezsuita szerzetes, Boros László könyve megírásakor azokra gondolt, akik bármilyen okból „istentávolban" élnek.
A szerző utakat kínál, amelyek akár Istenhez is elvezethetnek. Az út az emberi...
Tovább
Előszó
A jezsuita szerzetes, Boros László könyve megírásakor azokra gondolt, akik bármilyen okból „istentávolban" élnek.
A szerző utakat kínál, amelyek akár Istenhez is elvezethetnek. Az út az emberi lét ősszimbóluma. Küldetést jelent, erőfeszítést, akadályt, keresést, hazatérést.
Az utak akkor lesznek „úttá", amikor valaki személyesen, döntéseket hozva végig vándorol rajtuk.
Az író megmutatja az emberré lett Jézust, aki másként élt, mint mi, benne nyilvánvalóvá lett, amit mi mindenek legmélyén sejtünk. Lénye szétrobbantotta a csupán - emberi határait, és az isteninek a körét nyitotta meg.
Ez a könyv arra sarkal minden keresztényt, hogy tanúságot tegyen a titokzatos és felfoghatatlan Istenről. Isten a benne hívők által akar jelen lenni ebben az érdekközpontú világban. Aki jelen van mindenütt, ahol béke és békesség keletkezik, ahol az emberek között igazságot tesznek, ahol a szeretet megállítja az emberi nyomorúság végtelen szaporaságát és a fájdalomban szünetet teremt, ahol az ember valóban fölszabadul testi-lelki nyűgei alól, ahol széthúzás helyett beáll a megértés csöndje... mert az Istent az ember szeretete tesi sejthetővé.
Megköszönöm a magyar jezsuiták tartományfőnökének, Forrai Tamás atyának örömteli hozzájárulását ahhoz, hogy a megalakulásának 25. évfordulóját ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat kezdeményezésére, ez a könyv újra sokak kezébe kerülhet.
2014 Karácsonyán
Vissza