A közpénzügyek nagy kézikönyve

Előszó

A Kiadó arra a megtisztelő, de egyben nehezen teljesíthetőnek látszó feladatra kért fel bennünket, hogy hozzuk létre a MERITUM sorozatának közpénzügyekről szóló kötetét. A sorozat eddig megjelent kötetei magasra tették a mércét. A közpénzügyek, mint a közgazdaságtudomány egyik ágaként az utóbbi évtizedekben viharosan fejlődött. Eredetileg a pénzügytan és a pénzügyi jog első módszeresen művelt területe volt, majd a pénzügytan érdeklődése a monetáris kérdések és a pénzügyi piacok működésének elemzése felé tolódott el. A huszadik század második harmadától a vegyes gazdaság kialakulásával a közösségi gazdaságtan és a közpénzügyek kérdései újra előtérbe kerültek. Bátran mondhatjuk, hogy a közszektor működése a modern gazdaságok működésének egyik kulcskérdése. A fejlett és közepesen fejlett országok nemzeti össztermékük 40-60 százalékát közvetlenül használják fel a közpénzügyi rendszer csatornáin. A nemzetgazdasági és telephelyi versenyképességet az innen finanszírozott szolgáltatások minősége döntően meghatározza, nem beszélve a humántőke újratermeléséről és a kutatásfejlesztés kérdéseiről. A vegyes gazdaság kialakulásával a hagyományos állami feladatok mellett a gazdasági egyensúly biztosításában és a jóléti rendszerek működtetésében kulcsszerep jut a közfinanszírozásnak. Ez a szerep a globalizáció körülményei között sem szorult vissza, bár kétségtelenül új megoldások szükségessége merült fel. A kibontakozott globális válság 2008 második felében drámai módon vetette fel az állam gazdasági szerepének kérdéseit. Az útkeresésben a gazdaságpolitika mindennapi gyakorlati tevékenysége és a tudomány mellett olyan globális szervezetek, mint az OECD, az IMF és a Világbank is nagy szerepet játszanak. E szervezetek a gazdaságpolitikai praxis és a tudományos kutatás határmezsgyéjén állva kívánnak hozzájárulni a közpénzügyek modernizálásához, a közszektort érő kihívások megválaszolásához. Hazánkban a pénzügyi kultúra nem mondható túlságosan fejlettnek. A pénzügyi szolgáltatások igénybevételével kapcsolatos tudatos fogyasztói magatartás hiánya mellett ide tartozik a közpénzekhez fűződő ambivalens lakossági magatartás is. Nem szeretünk adót fizetni, de szeretünk jó szolgáltatásokat kapni az államtól, az önkormányzatoktól. Bár a közszolgáltatások jelentős részének nincs piaci ára, attól még van költsége. A kormányzati szektor gazdálkodásában sokszor tapasztalhatjuk, hogy a közpénz mindenkié, tehát senkié. Hiányzik a felismerés, hogy a közpénzeket nem egyszerűen felhasználni, hanem ezekkel gazdálkodni szükséges. A közgazdálkodással foglalkozó szakma megosztott a közszektor szervezési elvei tekintetében. Vissza