Előszó
A magyar múzeumügy kezdeteivel foglalkozó füzeteink sorában ez a- második, korabeli írásokat megidéző kötet. A sorozat első száma - A -műgyűjtemények hasznairól című - a közgyűjtemények létrejöttéről, a múzeumok szervezeti és tevékenységi formáinak kialakulásáról közölt szemelvényeket, jelen füzet pedig a múlt századi múzeumok közművelődési arculatát szándékszik fölvázolni.
Címét: - "A közművelődésnek" - a Szegedi Móra Ferenc Múzeum homlokzatán olvasható, mintegy az intézmény rendeltetését hirdető felirat adta.
A cél - csakúgy mint az előző füzetnél - itt is az volt, hogy a kezdeti időszakból vett példák tanúságával segítsük a szakmai szemlélet történeti megalapozását, illetve orientáljuk a téma további kutatását.
A két füzet anyaggyűjtése csaknem párhuzamosan folyt következésképpen a források megválasztásánál hasonló feltételek és szempontok /hozzáférhetőség, a cikkek információ-tartalma stb./ domináltak.
A gyűjtőkör határainak megvonásához először a téma - tehát a XIX. századi múzeumi közművelődés - kereteit kellett meghatározni. Az itt érvényesített álláspont szerint a közművelődés korabeli eseményein, a rendezvényeken túl fogalomkörbe tartozónak tekintettük a múzeum és közönség viszonyrendszerének számos összetevőjét, így az emlékek megmentéséért folyó felvilágosító, népnevelő mozgalmakat, a múzeumot népszerűsítő módszereket, a látogathatóság és látogatás szokásait.
A gyűjtés során mellőztük a kifejezetten elvi-elméleti témában irt publikációkat - még ha ezek tartalma érintett is közművelődési vonatkozásokat. Az előző, "A műgyűjtemények hasznairól" című füzet múzeumalapítással kapcsolatos szemelvényei ugyanis, a programról szólva, érintették ezt a területet is.
A gyűjtőköri feltételeknek megfelelő írások mennyisége a társadalom- és múzeumtörténeti fejlődés függvényeként változott. Számuk a század első felében elenyésző volt; majd az 50-es évektől kezdve előbb lassan, később mondhatni mértani módon szaporodott. Így a XIX. századi múzeumi közművelődés illusztrálására időben ugyan aránytalan megoszlású, de összességében nagyszámú szemelvény gyűlt össze. A szelektálással és az arányok meghatározásával egyúttal a társadalmi háttér reális tükrözését is biztosítani kellett. Ezért a válogatás módszere a publikációkat kétféle követelmény alapján mérlegelte: egyrészt a kort és környezetet jelző illusztrációs értékük, másrészt a konkrét eseményt, a muzealitást dokumentáló értékük szerint.
Vissza