A kozmosz szövedéke

Előszó

A tér és az idő fogalma évszázadok óta minden egyéb tudományos kérdésnél jobban foglalkoztatja képzeletünket. Méghozzá okkal. Ezek adják a valóság kereteit, a kozmosz szövedékét. Egész létünk - minden, amit teszünk, gondolunk, átélünk - valamilyen térrészben és valamilyen időtartam alatt történik. Ugyanakkor a tudománynak eddig nem sikerült igazán megfognia ezeket a fogalmakat. Valódi fizikai entitásokról van szó, vagy egyszerűen csak praktikus gondolati konstrukciók? Ha valóságosak, akkor vajon alapvető fogalmak-e, vagy pedig valamilyen ezeknél is mélyebb építőelemekből állnak elő? Hogyan értelmezendő az üres tér? Van-e az időnek kezdete? Van-e az időnek iránya, kénytelen-e rendíthetetlenül a múltból a jövő felé telni, amint azt a hétköznapi tapasztalatunk mutatja? Lehet-e befolyásolni a teret és az időt? Ez a könyv megpróbálja végigkövetni azt a szenvedélyes tudományos kutatást, amely az elmúlt háromszáz év során a Világegyetem természetére vonatkozó ilyen egyszerű, de mély kérdésekre igyekezett választ, vagy legalább pillanatnyi megvilágosodást találni. Utunk során sokszor szembesülünk egy másik, szorosan idetartozó kérdéssel, amely pont olyan nehezen megfogható, mint amilyen átfogó: mi a valóság? Emberként csak saját észlelésünkre és gondolatainkra támaszkodhatunk - hogyan győződhetünk meg róla egyáltalán, hogy ezek valóban egy külső világot tükröznek? Ezt a problémát már régen felismerték a filozófusok. A filmrendezők pedig széles körben ismertté tették olyan történetekkel, melyek mesterséges világa kizárólag a főhősök fejében finoman hangolt neurológiai stimulációk eredménye. A fizikusok pedig, mint jómagam, nagyon is tudatában vannak, hogy az általunk megfigyelt valóságnak - a téridő színterén fejlődő anyagnak - talán nincs is sok köze az igazi valósághoz, ha van ilyen egyáltalán. Ennek ellenére, mivel semmi más nem áll rendelkezésünkre, megfigyeléseinket kénytelenek vagyunk komolyan venni. A tiszta adatokat és a matematikai kereteket választjuk munkánk alapjának, nem pedig a korlátok nélküli fantáziát vagy a fáradhatatlan szkepticizmust, és megpróbáljuk megtalálni a lehető legegyszerűbb, ugyanakkor a lehető legtöbb dolgot megvilágító elméleteket, melyek megmagyarázzák a jelenlegi kísérleteket és megjósolják a jövőbeliek eredményét. Ez erősen leszűkíti a lehetséges elméletek körét. Vissza