A közfoglalkoztatás a gazdasági ciklusok kontextusában

Fülszöveg

A szerző kötetében a XX. század második felének két nagy gazdasági válságát, a rendszerváltáshoz köthető transzformációs recessziót, és az 5. Kondratyev-ciklus leszálló ágát jelentő 2oo8-2Qio-es világgazdasági válságot hasonlítja össze, illetve ezek hazai vonatkozásait kutatja. Mindkét időszakban kiemelten foglalkozik a munkanélküliség gazdasági és társadalmi következményeivel, és az állam legnépszerűbb beavatkozási eszközével, a közfoglalkoztatás rendszerével. Arra keresi a választ, hogyan fejlődött a közfoglalkoztatás eszköztára az elmúlt két évtized során, a programok alakításakor milyen alapelvek érvényesültek, és hatásuk mennyire tekinthető anticiklikusnak. A kötet az elméleti áttekintést követően két empirikus kutatás eredményeit tárgyalja. A 90-es évek gyakorlatából a Debreceni Önkormányzat Szociális Irodájának Foglalkoztatási Csoportja által szervezett közhasznú program és a Tücsökzene 98' elnevezésű közmunka program elemzésére kerül sor. A legutóbbi válság időszakából az... Tovább

Fülszöveg

A szerző kötetében a XX. század második felének két nagy gazdasági válságát, a rendszerváltáshoz köthető transzformációs recessziót, és az 5. Kondratyev-ciklus leszálló ágát jelentő 2oo8-2Qio-es világgazdasági válságot hasonlítja össze, illetve ezek hazai vonatkozásait kutatja. Mindkét időszakban kiemelten foglalkozik a munkanélküliség gazdasági és társadalmi következményeivel, és az állam legnépszerűbb beavatkozási eszközével, a közfoglalkoztatás rendszerével. Arra keresi a választ, hogyan fejlődött a közfoglalkoztatás eszköztára az elmúlt két évtized során, a programok alakításakor milyen alapelvek érvényesültek, és hatásuk mennyire tekinthető anticiklikusnak. A kötet az elméleti áttekintést követően két empirikus kutatás eredményeit tárgyalja. A 90-es évek gyakorlatából a Debreceni Önkormányzat Szociális Irodájának Foglalkoztatási Csoportja által szervezett közhasznú program és a Tücsökzene 98' elnevezésű közmunka program elemzésére kerül sor. A legutóbbi válság időszakából az „Üt a munkához"elnevezésű országos közcélú programot, és a Hajdúböszörményi Önkormányzat Városüzemeltetési Intézmény és a Szociális Osztály által megvalósított programot mutatja be.
A szerző mindkét esetben a longitudinális panelvizsgálat módszerét alkalmazta. Évekkel a programok befejezését követően feltárta az egykori résztvevők jelenlegi munkaerő-piaci státuszát, s ennek ismeretében vizsgálta a reintegrációt befolyásoló szociodemográfiai, endogén és exogén feltételek hatását. A következtetései szerint a közfoglalkoztatás eszköztárában nem lehet érdemi mennyiségi vagy minőségi fejlődést kimutatni a vizsgált két évtized alatt. Kvalitatív és kvantitatív jellemzőit tekintve a hazai foglalkoztatáspolitika ugyanazon megoldást kínálta egyre heterogénebb célcsoportnak. Az érintettek a reintegráció helyett újabb közfoglalkoztatási programokba kerültek, azaz „beragadtak" az állami ellátórendszerbe és csak minimális arányban jutottak vissza a nyílt munkaerőpiacra. Az esettanulmányok azt is igazolják, hogy nem csupán a választott munkaerő-piaci eszköz, hanem a programok megvalósításának módja is kiemelten fontos szerepet játszik a résztvevők későbbi sikeres elhelyezkedésében.
A hajdúböszörményi szerző vidékfejlesztési agrármérnökként doktori tanulmányai során arra volt kíváncsi, hogy a közfoglalkoztatási programok egykori és mai formái mennyiben segítenek a válságciklusok miatt a munkaerőpiacról kiszorultaknak. Vajon ez a támogatott foglalkoztatási forma egy „szükséges rossz" megoldás, vagy a vizsgált célcsoport egyetlen legális jövedelemszerzési lehetősége? A szerző által megkérdezett több száz interjúalany arról mesélt, hogy vezet-e út vissza a legális munka világába, vagy csak mondják Vissza