A középszerűség géniusza

Előszó

Könyvünkben Hitler utolsó napjait írjuk le. Nem azért, hogy ismertessük a már ismert tényeket, vagy hogy még egyszer és erélyesen "belerúgjunk a kimúlt oroszlánba". Hitler végóráinak története - ha az események mélyére hatolunk - a kezdet megismeréséhez vezethet.
Hitler esetében a vég ugyanolyan, mint a kezdet. A történet megmásíthatatlan tényeiből a legnagyobb biztonsággal ismerhetünk rá arra a Hitlerre, aki most is olyan, mint amilyen mindig volt: következetes és minden gyakorlatias opportunizmusa ellenére önmagához hű.
Korunk nézőpontjából az érdeklődés előterébe a vezér és a nép, a csábító és az elcsábított kapcsolatait kell állítanunk. De itt a szerepek nem mindig egyértelműek, gyakran föltételezik egymást, kicserélődnek, kereszteződnek és egybefonódnak.
Hitler megmutatkozott ugyan a maga leplezetlen mivoltában, és eltűnt a történelem süllyesztőjében, ám nem nyomtalanul - hatásának jelenlétét mai világunk sem hagyhatja észrevétlenül. Vissza

Fülszöveg

A szerző Hitler utolsó napjainak, végóráinak történetét eleveníti meg. A diktátor csúfos bukásából indul ki. Innen pergeti le előttünk szemléletesen, érthetően és tárgyilagosan a német tragédiát. Megtudjuk, hogy Hitler, ez a "tüneményes" férfiú hogyan és milyen eszközökkel züllesztette alaktalan, szófogadó tömeggé Európa egyik legnagyobb és legrégibb kultúrnemzetét, s az ellenzék elnémításával, a gondolkodás kikapcsolásával és az ítélőképesség kiküszöbölésével miképpen változtatta át a harmadik birodalmat az engedelmesség országává, amely vakon rohant a vesztébe.
De az író egyik rendkívül figyelemreméltó megállapítására külön is rá kell mutatnunk: az ember erkölcsi elposványosodásának és csődjének feltételei az újkor társadalmában nem kizárólag a náci rendszerben alakulhatnak ki. Sohasem vezethet jóra, ha az embert megfosztják az egyéni felelősség tudatától, s a lelkiismeret és konkrét vizsgálat helyébe a meg nem értett, a meg nem érthető tételes dogma kerül. Németország is megállhatott volna a lejtőn, ha jókor, ha idejében szembefordul Hitlerrel, a középszerűségnek ezzel a koncentrált termékével és kifejezőjével. Ám elszalasztotta a kedvező időpontot, Hitler fölébe kerekedett, s utána már késő volt.
Dusan Hamsík könyve nemcsak érdekfeszítően foglalja össze a lekitűnőbb, hasonló tárgyú forrásmunkák eredményeit, de a legújabban nyilvánosságra került megdöbbentő új tények felsorakoztatásával és megvilágításával a valóságirodalomnak ebben az ugyancsak dús ágában is hézagpótló. Vissza