A középkori művészet történetének olvasókönyve

Előszó

E könyv első része a Gondolat Kiadó Európai Antológia című sorozata számára készült, és 1969-ben jelent meg. Célja, terjedelme, sőt címe is adott volt. A célt a kiadónak az a szándéka határozta meg, hogy az akkoriban tervezett művelődéstörténeti sorozat valamennyi kötetéhez készüljenek szövegválogatások, köztük a kiszemelt nagy korszakok művészetéről szólók is. Ez egyben a kis, kézhez álló kötetecskék befogadóképességét, szerkesztésük módját is meghatározta: egy kivételével, s ez Szilágyi János Györgynek A görög művészet világa (1962) című kétkötetes, utolérhetetlen munkája volt. Amit ez a könyv §a görög képzőművészetek archaikus és klasszikus korának írott forrásaiból" magyar nyelven közvetíteni tudott, azt tűzte mércéül a kiadó a kezdő szerző elé, aki a megtiszteltetéstől és a bizalomtól talán el is kápráztatva, elég balgán belement a játékba. Nem úgy, mint Garas Klára, aki a maga szövegválogatásának a Kortársak a németalföldi festőművészetről (1967) címet adta, s ugyanúgy, mint Castiglione László, aki munkáját A római művészet világa (1974) címen jelentette meg. Több művészettörténeti kötet azután nem is látott napvilágot e sorozatban, pedig lehetett volna még hat.
A középkori művészet világa cím többszörösen is csapdának bizonyult. Először is túlságos szerénytelensége miatt - mintha ekkora kötetkébe ez a világ beleférne; aztán még lebecsülő jellege következtében is - mintha a középkor tökéletes letűntsége, teljes idegensége miatt szorulna rá a mi okos magyarázatunkra. A szerző ma már aligha írná le az 1969-es bevezetőnek a távolságot, az elsüllyedt világ messzeségét hangsúlyozó első mondatait. Még kevésbé hiszi, hogy pusztán csak szövegekkel be lehetne hatolni abba a világképbe - ha igaz egyáltalán, hogy egyetlen ilyen világképpel számolhatunk csupán -, amelyet a középkori műalkotások láttán, a chartres-i katedrálisba belépve, a moissaci kapuzat előtt megállva, egy táblaképet vagy egy ötvösművet szemlélve mégiscsak biztosabban átélhetünk - mindenesetre: a minket ezektől elválasztó távolság tudatából eredő éberséget feledve-feladva.
Nagyobb baj, hogy a „középkor" fogalma félrevezető ebben a kötetkében, s ezen bizony most sem segíthetünk sokat. Szinte teljesen hiányzik belőle az első évezred; csak néhány szövegtöredék van, amely mintegy az alapokat jelentette, melyeket az egész középkor folyamán mindenki ismert, s melyekre mindenki hivatkozott. Ráadásul teljesen - és tudatosan - kimaradt a képből a bizánci világ. Kivétel nélkül latin s-az idő haladtával egyre nagyobb számban - vulgáris nyelvű írásokat válogattunk akkor, s ezúttal sem tehetünk jobbat, mint hogy ugyanezen a körön belül árnyaljuk a túlontúl kontrasztosra sikerült képet. Nem így mondja Isidorus is: „a festők most is előbb a jövendő kép bizonyos árnyékait és vonalait vonják meg, majd színekkel egészítik ki, betartva a művészet feltalálásának sorrendjét"? Vissza