A középkori magyar irodalom stiljáról

Előszó

Részlet a könyvből:

Középkori irodalmunk legnagyobb része ide s tova a közönség kezében lesz. Az a mintegy húsz kötet, mely a közelebbi félszáz év, kivált az utolsó évek alatt a középkori nyelvemlékeket, a codex-irodalmat, a közönségnek átadta, ha mindent nem foglal is magába, de az elmeművek nagyját bizonyára; s annyit nagyon is, a mennyiből a nyelvtörténeti szótárt, történelmi nyelvtant megalkothatni. És az előbbi már meg van kezdve, az utóbbi, ha nem is teljesen rendbe szedve, de apródonként fejtegetve, sőt az akadémia legújabb pályakérdései által tüzetes kidolgozása is czélba véve.
Ideje lesz talán egy harmadik tárgyról, mely csak olyan fontos, az élethez pedig közelebb jár, a művelt közönségnek több hasznot és élményt adhat, kivált az iskolákba a hazai irodalom tanulmányához mellőzhetetlenűl tartozik: az irodalmi stílről is szólani. Megmutatni a nyelv gondosabb tanulóinak, mely szépízlési jelességeket és hiányokat találni középkori íróinknál, nyelvünk akkori termékeiben. De a mai nyelvész is csak ebben találhatja föl és ebből tanúlhatja meg: mire volt képes a magyar nyelv egykor, mely művek alkotására, mely szépségek kifejezésére; így fogja összes valóságában fölfogni és megismerni a nyelvet, annak összes kincsét, erőit és egész alkotmányát. A művelt nyelvtanuló s gondos és lelkes író pedig csak az egykori szépségek és gyarlóságok számbavevése által tudja a nyelv egész kincséből a legjobbat, legsajátosabbat kiválasztani és helyesen alkalmazni. Vissza