A középkor szelleme

Előszó

Részlet a műből:

"Valamely időszak szellemét az uralomra jutott, közös lelki vonások minősége állapítja meg. Amennyiben az ember belső világa a külső benyomások s a természeti alapsajátságok hatása alatt fejlődik, a középkor lelki arculatát kutatva elsősorban erre a két tényezőre kell a tekintetünket irányítanunk.
Lallemand Histoire de la charité című művében egységes képben tárja elénk azokat a rázkódtatásokat, amelyeket a középkori ember a külső s részben elemi csapások révén átélni kénytelen. Örökös harcok között, rettegésben telik az élet. Előbb a népvándorlás különböző népelemei használják országútnak Európa földjét. A hún, vandal, alán, svéd, gót, burgund, longobard, frank, angolszász a régi római birodalom lakósságának ostoraivá lesznek s a tartományok mint Felten megjegyzi, Niobe gyermekeiként hullanak el nyílzáporaik erejétől. A normann, a szaracén s a magyar a már keresztény hitre tért Európát öli, fosztogatja. Rollo, normann vezér keresztsége,a magyarok augsburgi veresége s a provencei-i Guillaumenak a szaracénok fölött aratott diadala képezik nagyjából a népvándorlási mozgalom határköveit, de nem egyúttal a nyugodtabb fejlődés kezdetét. A római szent birodalomnak a Codex Theodosianus szabványai szerint való értelmezése ismételten is kegyetlen harcokat zúdított Németország s Itália földjére. A brit szigetcsoportot dán és normann betörések háborgatják. A Pirenei félsziget a mórok ellen folytat szakadatlan küzdelmeket." Vissza