A közbevetés és a közbeékelés a Mikszáth-prózában

Előszó

Részlet:
A témaválasztásról
A mikszáthi stílus, elbeszélőművészet sajátságait figyelve több, nála halmozottan előforduló jelenség tűnik fel. Ezek részint nyelvi-stiláris természetűek (például bizonyos mondatszerkezeti sajátságok vagy a frazeológiai egységek kedvelése stb.), részint túlmutatnak ezeknek a szinteken: a szövegtan (sajátos mezo-, illetve makroszerkezeti formák), az irodalomelmélet, ezen belül a narratológia (például a nézőpontok sűrű, sőt bravúros váltásai) illetékességi körébe tartoznak, ezek módszereivel közelíthetők meg. Ha valamely kiemelt szempont alapján kívánjuk is elemezni a Mikszáth-szöveget, hamarosan kiderül, hogy a kiválasztott jellemző vonás önmagában aligha értelmezhető, összefügg más sajátságokkal, a szöveg egészével, illetve a mikszáthi elbeszéléstechnika milyenségével.
Kibédi Varga Áron szerint (2002: 134) "az alakzatok rendszere általában a mikroanalízist szolgálja, és a kritika egyes alakzatokat csak kivételes esetekben tekint egy egész szöveget átfogó hermeneutikai ismérvnek: általában akkor, amikor egy alakzattípus egy szövegben kimondottan dominál". Elmondhatjuk, hogy a interpozíció, a parentheszisz, a hiperbaton (a közbevetés, a közbeékelés) gyakori és szembetűnő jelensége a Mikszáth-szövegeknek, tehát a mikroanalízisen túl is érdemes a vizsgálatra. (Nem érvelni kívánok a tárgyválasztásom mellett, csak megjegyzem, hogy Karinthy "irodalmi karikatúrája", "torzképe" is ezzel állítja elénk Mikszáthot - idézi is a Karinthy-szöveg egy részletét a Világirodalmi lexikon hiperbaton szócikkében Fónagy Iván 1975: 479). Vissza

Fülszöveg

A tanulmány a parentheszisz, hiperbaton, interpozíció néven ismert alakzatokkal foglalkozik, megkülönböztetve grammatikai és stilisztikai szempontból a közbeékelést és a közbevetést. A közbeékelést a szerző mondatrendi megoldásnak tartja, a tagmondatok szervesen kapcsolódnak egymáshoz, s nem hoz a közbeékelt mellékmondat az elbeszélő szövegben nézőpontváltást. A közbevetés minden nyelvi szinten előfordul, a közbevetett egységek nem kapcsolódnak szükségképpen grammatikailag szervesen a megszakított egységhez, szemantikai és/vagy pragmatikai a kapcsolódásuk. A közbevetést mint alakzatot jellemzi a dolgozat. Elemzi típusait a nyelvi szinthez tartozásuk, szövegbe épülésük, funkciójuk szerint, valamint azt, hogy a narratív szövegben milyen nézőpontváltással járhat megjelenésük.
A közbevetés mint alakzattípus gyakori és szembetűnő a Mikszáth-prózában, sőt egész szöveget átfogó ismérvnek tarthatjuk, ezért az ő műveiben, részletesebben A gavallérok című kisregényében vizsgálja a szerző a közbevetés szerepét; makroszintű szövegegységek közbevetésével is foglalkozik, hozzájárulva ezzel az anekdota egyoldalú minősítésének oldásához. Vissza