A kötelmi jog általános része

Előszó

A kötelmi jog általános része címet viselő jegyzet a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán megtartott előadások alapján készült. (A magyar magánjogi oktatásban évtizedek óta bevett hagyomány az előadás vázlatokon alapuló jegyzet- vagy tankönyvírás. A jegyzet a kötelmi jog szabályait, mint tanagyagot tárgyalja, és nem követi a Polgári Törvénykönyv rendszerét. Az Első Rész három fejezete a kötelmek általános jellemzőit és kérdéseit tárgyalja, külön fejezetet szentelve a jogügyletek szabályrendszerének. Ez a szerkezeti felépítés elsősorban didaktikai célokat szolgál, de nem nehéz észrevenni benne a Szladits-féle „Magyar magánjog", illetve a szerző szívéhez közel álló pandektisztika rendszerének hatását. (Nem mellékesen ezt a tárgyalási metódust alkalmazza Bíró György évek óta használt és frissített tankönyve is.) A jegyzet Második Része tartalmazza a deliktuális felelősség szabályrendszerét, míg a Harmadik Rész sajátos kötelmi tényállásokként röviden foglalkozik a jogalap nélküli gazdagodás és a megbízás nélküli ügyvitel kérdéseivel.
A jegyzet elkészítése során figyelemmel voltunk az új polgári törvénykönyv folyamatban lévő előkészítésére és közeljövőben várható hatálybalépésre. Ennek megfelelően elsősorban a tárgyalt jogintézmények dogmatikai alapjainak ismertetését tartottuk szem előtt, olyan „évszázados" alapokét, amelyek a szövegszerű megfogalmazás változásaitól függetlenül az új kodifikáció eredményeként sem fognak alapvetően megváltozni.
A munka megírása során az oktatási szempontok érvényesítését tartottuk meghatározónak. Ebből következően a hangsúlyt az általános összefüggések kifejtésére, és nem az „extrémitások", a véletlenszerűségek ismertetésére helyeztük. A jogi oktatás egyik felfogásának alaptétele, hogy a dogmatikai alapok kellő szintű elsajátítása teremti meg a feltételét annak, hogy egyrészt a jogszabályi változásokat, másrészt pedig a konkrét jogeseteket a hallgatók a megfelelő összefüggésükben tudják értelmezni és alkalmazni.
A jegyzet tudatosan visszafogottan kezeli a bírói gyakorlatra való hivatkozást, és nem tartalmaz a felhasznált irodalomra hivatkozó lábjegyzeteket sem. Az előbbi indoka, hogy a kérdésköre vonatkozó jogesetgyűjtemény előkészítése is folyamatban van, a lábjegyzetek mellőzését pedig vélhetőleg pótolja a jegyzet végén található irodalomjegyzék.
A szövegben kiemelt jogszabályi rendelkezések (ahol külön törvényre való utalás nem található) értelemszerűen a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény szakaszait jelentik. Vissza