A kötelező oktatás az Európai Gazdasági Közösség országaiban

Előszó

Igaz az a megállapítás, hogy Magyarország története jellemezhető az elmaradottság elleni küzdelemmel, a centrumhoz való adaptáció, a felzárkózás folyamatából adódó vissza-visszatérő reformkényszerekkel. Ezek a reformtörekvések ma Európa két fő régiója: a nyugati és a keleti társadalmak berendezkedésének kínálkozó mintáiból történetileg mindenekelőtt a ,nyugati" mintát (piac, csőd, működő tőke jogállamiság, vállalkozói szabadság, emberi jogok, parlamentarizmus, civil társadalom stb.) próbálják globális, nem rendszerspecifikus mintaként átplántálnia keleti régió sajátosságait is hordozó, valójában mégis a történeti értelemben ettől eltérő, közép-európai régióban élő társadalmunkba. A második világháború után a keleti régió által produkált társadalommodellt kísérelték meg átültetni a nyugati kultúra elemeivel átszőtt magyar valóságba. Ezek a reformok végül is sok összetevőjükben eltorzulva, diszfunkcionálisan valósultak meg, eddig politikai és társadalmi ellenállást váltottak ki, s problematikus jellegükkel többször is előhívták már az elsősorban belső feltételekre, a belsőnek tartott sajátosságokra épülő „magyar modell" vízióját. Az 1960-1970-es években Nyugat-Európában a termelés kutatásigényességének növekedése rendkívüli módon felértékelte a magasan képzett szakemberek szerepét és az őket kibocsátó oktatási és képzési rendszer minőségét és rugalmasságát. S mivel a bonyolult gépek használatához a vállalatoknak képzettebb munkaerőre van szükségük, amelynek az ára magasabb, intenzívebbé vált a magasan képzett munkaerő hasznosítása. Nő az innováció, a szakértelem anyagi elismerése a munkaszervezésben és a vállalati vezetésben, sőt társadalmi szinten is. A kutatások egyértelműen hangsúlyozzák, hogy mind a társadalmi-gazdasági fejlődés, mind pedig a modernizáció csak akkor válhat hosszú távon is sikeresebbé, ha a gazdaságban és a társadalom egyes alrendszereiben, minden tevékenységi szférájában kialakul az a mechanizmus, amely automatikusan, önmozgással képes választ adni az új kihívásokra, adaptálódni a változó körülményekhez, kialakítani és elfogadtatni a szükséges változásokat. Vissza