A kötelező betegségi biztosítás szolgáltatásai és a bírói gyakorlat

Előszó

Az újabbkori jogalkotások között alig van olyan, amelynek szociálpolitikai jelentőségét a társadalombiztosítás intézményével összemérni lehetne. Amikor a németbirodalmi munkásbiztosítást I. Vilmos császárnak 1881. november 17-én a birodalmi gyűléshez intézett emlékezetes üzenete értelmében a mult század utolsó két évtizedében bámulatosan gyorsan és az akkori viszonyoknak megfelelő tökéletességgel megalkották, szinte szállóigévé vált a közvéleménynek az a megállapítása, hogy ennek az új szociális jogrendszernek megteremtése a XIX. századnak egyik legnagyobb kulturtette. És ez a vélemény aligha túlzott, ha minden elfogultság nélkül mérlegeljük a helyesen megszervezett társadalombiztosításnak felbecsülhetetlenül értékes kihatásait.
Amikor a hivatásuk magaslatán álló társadalombiztosítási intézetek az állampolgárok széleskörű rétegeinek, különösen pedig a sors viszontagságainak leginkább kitett munkavállalói érdekeltségnek testi épségét és egészségét óvják, a betegeket gyógyítják, anyákról és csecsemőkről gondoskodnak, az üzemi munka során bekövetkezett balesetek folytán csökkent, vagy elenyészett munkaerőt helyreállítani, sőt a fenyegető veszélyt megelőzni is igyekeznek, - mindezzel a nemzet fennmaradását és boldogulását biztosítják. Elejét veszik a népnyomorból természetszerűen felburjánzó elégületlenség erőszakos kirobbanásának és ezzel hathatósan szolgálják az állami és társadalmi békét. Vissza